Játékmenü.
Tárgylista:
1.
Életed teljesen hétköznapinak mondható: egy étterem helyettes üzletvezetője vagy. A főnök hosszú szabadságát tölti Thaiföldön, és rád zúdult minden felelősség, mellyel az első héten megszenvedtél, de végül a dolgok a helyükre kerültek. Embereid kedvelnek, a vendégek szintén, az étterem forgalmas, az üzlet virágzik. Mindössze erre, és a nevedre emlékszel… de arra már nem, hogy miért jöttél ide ahol vagy egyáltalán.
Lesodródtál az útról, nekiütköztél egy fának és megfejelted a kormányt. Talán átmeneti emlékezetkiesés? Megesik, egyik emberednek szintén volt egy autóbalesete, és hetekig tartott, mire minden emléke visszatért. Reméled, hogy a te esetedben nem lesz ilyen hosszú idő. Első dolgod megnézni magad, hogy rendben vagy-e. Úgy találod igen, bár a fejed sajog egy kicsit. A kocsi motorházteteje felgyűrődött, alóla gőz száll minden irányba. Tehát a hűtőrendszer megsérült, és a víz a forró motortérbe ömlött. Kiszállsz a kocsiból, hogy megnézd mi okozhatta a balesetet… ugyanis erre sem emlékszel. Ismét visszatér a kérdés, hogy miért jöttél erre… ide…
a ködbe …
Nappal van, körös körül öreg fákat látsz, de csak a legközelebbieket, a többit eltakarja a köd, ami úgy hömpölyög, mint tábortűzből felszálló füst, mikor vizes fát dobunk rá. Még sosem láttál ilyet. A fák fenyőknek tűnnek a fejed feletti ágakból ítélve. Enyhe szellő simogatja arcod a kissé nyirkos levegőben, bár az ágak meg sem mozdulnak. Sőt még azt is hallod, ahogy az avar átrendeződik. Vagy… valaki lépked talán ott?!
A hang abbamarad, és ismét azon kapod magad, hogy kitaláld miért jöttél ide.
Benézel a kocsiba, és megtalálod a mobiltelefonod. Térerő nincs, segélyhívást sem tudsz kezdeményezni. A kocsival sehová nem fogsz jutni. De most akkor mi legyen? Kiálts segítségért? Vagy sétálj ki az útra, hátha jön erre valaki?
2.
Segítségért kezdesz kiáltani. – Hallóóóó. Van erre valaki? Segítség. Semmi válasz nem érkezik. Viszont a ködből határozottan léptek zaját hallod, mint mikor a száraz avarba lép valaki egy erdőben. A kiáltás után a léptek néhány másodpercig hallatszanak, majd abbamaradnak. Ismét kiáltanál, de ekkor észreveszed a kocsid hátsó szélvédőjére, a vékony porrétegbe írt üzenetet.
Ne kövess senkit!
Na ezt meg ki írta ide? Ki szórakozik?
Segítségért kezdesz kiáltani. – Hallóóóó. Van erre valaki? Segítség. Semmi válasz nem érkezik. Viszont a ködből határozottan léptek zaját hallod, mint mikor a száraz avarba lép valaki egy erdőben. A kiáltás után a léptek néhány másodpercig hallatszanak, majd abbamaradnak. Ismét kiáltanál, de ekkor észreveszed a kocsid hátsó szélvédőjére, a vékony porrétegbe írt üzenetet.
Ne kövess senkit!
Na ezt meg ki írta ide? Ki szórakozik?
3.
Visszamész az út felé. Láthatod a kocsid szántotta nyomokat a földön, melyeket tovább követsz az útszéli szalagkorlátig.
A jelek szerint az út balra kanyarodott, de te be sem fordultál. Még féknyom sincs. Talán elaludtál? Lehet, bár a vezetést sosem vetted félvállról. Ha fáradt voltál, inkább el sem indultál. Az út tovább vezet be a ködbe.
Ahonnan jöttél, ott sem látsz mást. Amúgy miért is jöttél ide? Nem emlékszel még mindig erre az apró, mégis fontos részletre.
Az érkezési irányodban hömpölygő ködön kívül nem látsz semmi érdemlegeset. Talán ha tovább haladnál arra, amerre tervezted a jelek szerint, találhatnál valami érdekességet, legfőképpen valamiféle segítséget. Teszel néhány métert abba az irányba, és észreveszel valamit. Mintha valamiféle útjelző tábla lenne, bár ahhoz elég nagy méretű. Talán inkább üdvözlő tábla? Egy város határában lennél?
Visszamész az út felé. Láthatod a kocsid szántotta nyomokat a földön, melyeket tovább követsz az útszéli szalagkorlátig.
A jelek szerint az út balra kanyarodott, de te be sem fordultál. Még féknyom sincs. Talán elaludtál? Lehet, bár a vezetést sosem vetted félvállról. Ha fáradt voltál, inkább el sem indultál. Az út tovább vezet be a ködbe.
Ahonnan jöttél, ott sem látsz mást. Amúgy miért is jöttél ide? Nem emlékszel még mindig erre az apró, mégis fontos részletre.
Az érkezési irányodban hömpölygő ködön kívül nem látsz semmi érdemlegeset. Talán ha tovább haladnál arra, amerre tervezted a jelek szerint, találhatnál valami érdekességet, legfőképpen valamiféle segítséget. Teszel néhány métert abba az irányba, és észreveszel valamit. Mintha valamiféle útjelző tábla lenne, bár ahhoz elég nagy méretű. Talán inkább üdvözlő tábla? Egy város határában lennél?
4.
Ismét eleresztesz egy kiabálást. – Halló? Ki van ott? Természetesen semmi válasz, csak ismét a léptek, melyek mintha távolabbról érkeznének. Akárki is van ott, távolodik. Teszel még néhány lépést, de nem hallasz újabb lépteket. Talán csak valami állat lehetett?
Ismét eleresztesz egy kiabálást. – Halló? Ki van ott? Természetesen semmi válasz, csak ismét a léptek, melyek mintha távolabbról érkeznének. Akárki is van ott, távolodik. Teszel még néhány lépést, de nem hallasz újabb lépteket. Talán csak valami állat lehetett?
5.
A léptek irányába indulsz. Lábad alatt finoman ropognak a megszáradt tűlevelek.
A lépések újra felhangzanak. Most határozottan hallod, hogy ez egy ember, és szökellt párat. A ködtől még mindig nem látod, ki lehet ez. Iránya alapján távolodik az úttól és a kocsitól.
A léptek irányába indulsz. Lábad alatt finoman ropognak a megszáradt tűlevelek.
A lépések újra felhangzanak. Most határozottan hallod, hogy ez egy ember, és szökellt párat. A ködtől még mindig nem látod, ki lehet ez. Iránya alapján távolodik az úttól és a kocsitól.
6.
Továbbra is követed az ismeretlen valakit. A kocsit már nem látod magad mögött, sőt pár innen-onnan hallható zaj következtében az irányt is kezded elveszíteni. Nem tudod behatárolni, hogy merre lehetnek az égtájak.
Az idegen rákapcsol. Szinte menekül. Ha kilősz, utolérheted. Csak már kezded elveszteni az irányérzéked…
Továbbra is követed az ismeretlen valakit. A kocsit már nem látod magad mögött, sőt pár innen-onnan hallható zaj következtében az irányt is kezded elveszíteni. Nem tudod behatárolni, hogy merre lehetnek az égtájak.
Az idegen rákapcsol. Szinte menekül. Ha kilősz, utolérheted. Csak már kezded elveszteni az irányérzéked…
7.
Visszamész arra, ahonnan érkeztél. Már majdnem egy teljes kilométert tettél meg de senkit és semmi nem látsz, hallani azonban már hallasz valamit: lépteket, a szalagkorlát túloldaláról. Akárki is az, veled párhuzamosan halad, léptei alatt ropognak a megszáradt tűlevelek.
Visszamész arra, ahonnan érkeztél. Már majdnem egy teljes kilométert tettél meg de senkit és semmi nem látsz, hallani azonban már hallasz valamit: lépteket, a szalagkorlát túloldaláról. Akárki is az, veled párhuzamosan halad, léptei alatt ropognak a megszáradt tűlevelek.
Az idegen felé iramodsz. Nem tudod mennyit tehettél meg, szinte hallod a menekülő léptek zaját egyre közelebbről.
Aztán egy nagyobb fát megkerülve utoléred az illetőt.
Legalábbis elméletben így kellett volna hogy történjen. De senkit és semmit nem látsz. Lenézel a talajra, bár nem sok nyomolvasási képességed van. Semmit lábnyom. Feladod kísérleted, és elindulsz vissza a kocsi irányába.
Erre volt…
Nem, inkább erre…
Vagy talán… erre? …
Órák óta bolyongsz a ködben, de nem találod a kocsid, sem az utat.
Hatalmas köröket írsz le, próbálva megjegyezni ismertetőjeleket, ez az ág letörve, ott egy kis bokor a fa tövében, itt lepattant a kéreg.
Aztán egy nagyobb fát megkerülve utoléred az illetőt.
Legalábbis elméletben így kellett volna hogy történjen. De senkit és semmit nem látsz. Lenézel a talajra, bár nem sok nyomolvasási képességed van. Semmit lábnyom. Feladod kísérleted, és elindulsz vissza a kocsi irányába.
Erre volt…
Nem, inkább erre…
Vagy talán… erre? …
Órák óta bolyongsz a ködben, de nem találod a kocsid, sem az utat.
Hatalmas köröket írsz le, próbálva megjegyezni ismertetőjeleket, ez az ág letörve, ott egy kis bokor a fa tövében, itt lepattant a kéreg.
8-1. Hatalmas szerencse folytán, de meglátod kocsid sziluettjét az egyik fa mögött. Közelebb mész, és fellélegzel. Sejtelmed sincs, mit úsztál meg. Most pedig visszamehetsz az út felé, lévén nem marad más választásod.
Sajnos a szerencse nem a pártodat fogja ma. Sejtelmes sincs, de a kocsid sziluettjének látványát a köd eltakarta, és elmentél mellette. Követsz egy irányt, úgy érzed ez volt a megfelelő…
Néhány óra múltán már kétségbeesetten kiáltozni kezdesz segítségért, de ez nem segít sokat. Még bírod néhány óráig szomjan, aztán a kimerültség eluralkodik rajtad és elájulsz.
Magadhoz már nem térsz…
KALANDOD ITT VÉGET ÉRT.
Néhány óra múltán már kétségbeesetten kiáltozni kezdesz segítségért, de ez nem segít sokat. Még bírod néhány óráig szomjan, aztán a kimerültség eluralkodik rajtad és elájulsz.
Magadhoz már nem térsz…
KALANDOD ITT VÉGET ÉRT.
9.
Feladod kísérleted, ezért megfordulsz, hogy visszatérj a kocsihoz. Megteszed ugyanazt a távot, mint idefelé, de nem találod a kocsid, sem az utat. Pedig szinte biztos vagy benne, hogy jó irányba haladtál.
Erre volt…
Nem, inkább erre…
Vagy talán erre? …
Órák óta bolyongsz a ködben, de nem találod a kocsid, sem az utat.
Hatalmas köröket írsz le, próbálva megjegyezni ismertetőjeleket, ez az ág letörve, ott egy kis bokor a fa tövében, itt lepattant a kéreg.
Nem, inkább erre…
Vagy talán erre? …
Órák óta bolyongsz a ködben, de nem találod a kocsid, sem az utat.
Hatalmas köröket írsz le, próbálva megjegyezni ismertetőjeleket, ez az ág letörve, ott egy kis bokor a fa tövében, itt lepattant a kéreg.
8-1. Hatalmas szerencse folytán, de meglátod kocsid sziluettjét az egyik fa mögött. Közelebb mész, és fellélegzel. Sejtelmed sincs, mit úsztál meg. Most pedig visszamehetsz az út felé, lévén nem marad más választásod.
Sajnos a szerencse nem a pártodat fogja ma. Sejtelmes sincs, de a kocsid sziluettjének látványát a köd eltakarta, és elmentél mellette. Követsz egy irányt, úgy érzed ez volt a megfelelő…
Néhány óra múltán már kétségbeesetten kiáltozni kezdesz segítségért, de ez nem segít sokat. Még bírod néhány óráig szomjan, aztán a kimerültség eluralkodik rajtad és elájulsz.
Magadhoz már nem térsz…
KALANDOD ITT VÉGET ÉRT.
Néhány óra múltán már kétségbeesetten kiáltozni kezdesz segítségért, de ez nem segít sokat. Még bírod néhány óráig szomjan, aztán a kimerültség eluralkodik rajtad és elájulsz.
Magadhoz már nem térsz…
KALANDOD ITT VÉGET ÉRT.
10.
11.
12.
13
14.
Eléred az üdvözlő táblát, ami akár három méter magas is lehet.
A rozsda foltokban lepattintotta a festékréteget már, valamint magát a város nevét egyáltalán nem lehet kivenni, még egy betűt sem.
A tábla után az út enyhe balra ívet ír le, valamint a jobb oldalon a korlát túloldalán is valamiféle völgy kezdődhet, mert az út és az erdő közt a szintkülönbség meghaladta az öt métert is már. Nem lévén más választásod folytatod utad egyenesen.
Újabb száz méter megtétele után a jobb oldalon húzódó völgy már olyan mély, hogy csak a fák tetejének sziluettjét látod. Balra tőled továbbra is az erdőrengeteg sötét tömege, egyenesen pedig a kihalt út.
Balról egyszeriben ajtónyikorgás zaja üti meg füledet. Talán egy pici fészer, vagy kunyhó, trafóház, garázs bújhat meg a ködben.
Valaki határozottan bement, vagy kijött.
Eléred az üdvözlő táblát, ami akár három méter magas is lehet.
A rozsda foltokban lepattintotta a festékréteget már, valamint magát a város nevét egyáltalán nem lehet kivenni, még egy betűt sem.
A tábla után az út enyhe balra ívet ír le, valamint a jobb oldalon a korlát túloldalán is valamiféle völgy kezdődhet, mert az út és az erdő közt a szintkülönbség meghaladta az öt métert is már. Nem lévén más választásod folytatod utad egyenesen.
Újabb száz méter megtétele után a jobb oldalon húzódó völgy már olyan mély, hogy csak a fák tetejének sziluettjét látod. Balra tőled továbbra is az erdőrengeteg sötét tömege, egyenesen pedig a kihalt út.
Balról egyszeriben ajtónyikorgás zaja üti meg füledet. Talán egy pici fészer, vagy kunyhó, trafóház, garázs bújhat meg a ködben.
Valaki határozottan bement, vagy kijött.
15.
Átlépsz a szalagkorláton és közeledsz a léptek felé, melyek ezúttal távolodni igyekeznek tőled. Sőt mi több, mikor megtorpansz egy pillanatra, az ismeretlen valaki is. Mikor újra elindulsz, ismét hallod lépteit.
Átlépsz a szalagkorláton és közeledsz a léptek felé, melyek ezúttal távolodni igyekeznek tőled. Sőt mi több, mikor megtorpansz egy pillanatra, az ismeretlen valaki is. Mikor újra elindulsz, ismét hallod lépteit.
16.
Folytatod utadat, még mindig remélve hogy találsz valamit arra, ahonnan jöttél. A semmin kívül csak a veled együtt haladó valakit hallod.
Folytatod utadat, még mindig remélve hogy találsz valamit arra, ahonnan jöttél. A semmin kívül csak a veled együtt haladó valakit hallod.
17.
Ismét a fák közt sétálsz, melyekre akár az ősöreg jelzőt is illethetnéd: vaskos törzs, szintén vaskos ágrengeteg a fejed felett ameddig a köd látni engedi. A léptek elölről hallatszódnak. Követed… Hamar rájössz, hogy nem véletlenül írta valaki a hátsó szélvédőre, hogy NE KÖVESS SENKIT. A léptek már nem hallatszódnak, de kétségbeesett kiáltásod igen, amint már órák óta bolyongsz, nem lelve az utat nemcsak vissza az út felé, de semmi érdemleges helyre. A ködből már soha nem jutsz ki élve… KALANDOD ITT VÉGET ÉRT.
Ismét a fák közt sétálsz, melyekre akár az ősöreg jelzőt is illethetnéd: vaskos törzs, szintén vaskos ágrengeteg a fejed felett ameddig a köd látni engedi. A léptek elölről hallatszódnak. Követed… Hamar rájössz, hogy nem véletlenül írta valaki a hátsó szélvédőre, hogy NE KÖVESS SENKIT. A léptek már nem hallatszódnak, de kétségbeesett kiáltásod igen, amint már órák óta bolyongsz, nem lelve az utat nemcsak vissza az út felé, de semmi érdemleges helyre. A ködből már soha nem jutsz ki élve… KALANDOD ITT VÉGET ÉRT.
18.
A hangforrás irányába indulsz, talán valaki lesz ott, aki segíthet és van telefonja.
Lelépsz az aszfaltról a nyirkos földre, lábad alatt ropognak a megszáradt tűlevelek.
A hangot már nem hallod, de még mindig be tudod tájolni a forrását. Körülbelül harminc métert tehettél meg az úttól, melyet magad mögé pillantva már nem látsz. Előtted azonban egy kis épület tűnik elő a ködből a fák között. Egy trafóház, melyet a „Vigyázz, életveszély!” rozsdás figyelmeztető tábla igazol.
Hasonló állapotú ajtaja tárva nyitva áll, és mintha pár centit ide-oda mozogna a szélben… ami azonban nem fúj. Az épületbe talán hat ember tudna bezsúfolódni. Az épület szerepével járó enyhe elektromos zaj nem hallható. Üzemen kívül van, és a jelek szerint elég régóta.
A hangforrás irányába indulsz, talán valaki lesz ott, aki segíthet és van telefonja.
Lelépsz az aszfaltról a nyirkos földre, lábad alatt ropognak a megszáradt tűlevelek.
A hangot már nem hallod, de még mindig be tudod tájolni a forrását. Körülbelül harminc métert tehettél meg az úttól, melyet magad mögé pillantva már nem látsz. Előtted azonban egy kis épület tűnik elő a ködből a fák között. Egy trafóház, melyet a „Vigyázz, életveszély!” rozsdás figyelmeztető tábla igazol.
Hasonló állapotú ajtaja tárva nyitva áll, és mintha pár centit ide-oda mozogna a szélben… ami azonban nem fúj. Az épületbe talán hat ember tudna bezsúfolódni. Az épület szerepével járó enyhe elektromos zaj nem hallható. Üzemen kívül van, és a jelek szerint elég régóta.
19.
Beljebb haladsz a tábla után a ködbe, reményeid szerint valami kis település irányába, hogy hívj valami segítséget.
Sétád során furcsállod, hogy egy autó nem sok, de annyi sem jött erre. A másik furcsaság pedig… nem hallod a fák jelenlétével járó természetes hangokat: a madarakat. Nincsenek. De egy sem.
Ezt talán a ködnek is lehet tulajdonítani, hiszen a madarak vizuálisan tájékozódnak.
A séta során tőled balra továbbra is az erdőrengeteget sötét sziluettjét látod, valamint jobbra már a szakadék mélységűvé süllyedő völgyet.
A szalagkorláthoz lépsz. Igen, látod lent a fák tetejét, ami már nagy szintkülönbségről tanúskodik. Ha leugranál és esetleg élve is maradnál, egész biztosan tucatnyi csontod törne.
Néhány percnyi séta után az út enyhén balra kanyarodik, hogy a szakadék peremén helyet adjon egy épületnek: benzinkútnak. Megörülsz, hiszen ha valahol, akkor itt biztosan találsz segítséget. Meggyorsítod lépteid, szinte már futsz. Ami azt illeti, már a szomjúság is kezd eluralkodni rajtad. Éhes szerencsére még nem vagy, jól emlékszel az ízletes hamburgerre, amit egy gyorsétteremben vásároltál, és a kocsiban etted meg. Tehát telefon, innivaló, és esetleg vontató mindaz, amire szükséged lesz. A benzinkút lapos tetejének peremén futó világító fényreklámok a jelek szerint kikapcsolva vannak jelenleg.
A köd itt olyan sűrű, hogy a behajtótól nem látod az első kutat sem. Beljebb mész, és egyetlen autót látsz itt parkolni. A motorházteteje nyitva. Jobbra tőled az kis üzlet ajtaja nyílik, a tábla szerint nyitva vannak. De… semmi zaj, se rádió, se beszélgető emberek, se gépek. Közelebb lépsz az ajtóhoz, melyek csak be kell nyomni. Nyitva van. Belépsz.
A polcokon sorakozó élelmiszerek, italok érintetlenek. A köd mintha idebent is hömpölyögne, nem látod az üzlet hátsó oldalát.
Síri csend. Minden mozdulatlan…
Beljebb haladsz a tábla után a ködbe, reményeid szerint valami kis település irányába, hogy hívj valami segítséget.
Sétád során furcsállod, hogy egy autó nem sok, de annyi sem jött erre. A másik furcsaság pedig… nem hallod a fák jelenlétével járó természetes hangokat: a madarakat. Nincsenek. De egy sem.
Ezt talán a ködnek is lehet tulajdonítani, hiszen a madarak vizuálisan tájékozódnak.
A séta során tőled balra továbbra is az erdőrengeteget sötét sziluettjét látod, valamint jobbra már a szakadék mélységűvé süllyedő völgyet.
A szalagkorláthoz lépsz. Igen, látod lent a fák tetejét, ami már nagy szintkülönbségről tanúskodik. Ha leugranál és esetleg élve is maradnál, egész biztosan tucatnyi csontod törne.
Néhány percnyi séta után az út enyhén balra kanyarodik, hogy a szakadék peremén helyet adjon egy épületnek: benzinkútnak. Megörülsz, hiszen ha valahol, akkor itt biztosan találsz segítséget. Meggyorsítod lépteid, szinte már futsz. Ami azt illeti, már a szomjúság is kezd eluralkodni rajtad. Éhes szerencsére még nem vagy, jól emlékszel az ízletes hamburgerre, amit egy gyorsétteremben vásároltál, és a kocsiban etted meg. Tehát telefon, innivaló, és esetleg vontató mindaz, amire szükséged lesz. A benzinkút lapos tetejének peremén futó világító fényreklámok a jelek szerint kikapcsolva vannak jelenleg.
A köd itt olyan sűrű, hogy a behajtótól nem látod az első kutat sem. Beljebb mész, és egyetlen autót látsz itt parkolni. A motorházteteje nyitva. Jobbra tőled az kis üzlet ajtaja nyílik, a tábla szerint nyitva vannak. De… semmi zaj, se rádió, se beszélgető emberek, se gépek. Közelebb lépsz az ajtóhoz, melyek csak be kell nyomni. Nyitva van. Belépsz.
A polcokon sorakozó élelmiszerek, italok érintetlenek. A köd mintha idebent is hömpölyögne, nem látod az üzlet hátsó oldalát.
Síri csend. Minden mozdulatlan…
20.
Belépsz a kis trafóházba. Nyomban szemedbe ötlik a több mint egy évtizedes elhagyatottság: mindent por lep, az elektromos eszközök és gépek felszínét rozsda borítja. A plafonon egy neonlámpa égett valamikor, de már szétpattant, apró szilánkjai ropognak lábad alatt a porban. Egy piciny ablak engedett fényt a helyiségbe nappal, ennek üvege is betörve. A porban nem látsz lábnyomokat, melyek szerint valóban csak a szél játékának köszönhető az ajtó mozgása … az még azonban továbbra is zavar, hogy a levegő – egészen onnantól, hogy kiszálltál a kocsiból –, meg sem mozdult. Körbenézel, keresve valami vezetékes telefont, hogy segítséget hívj. Találsz is egyet, de a kábel a kagylóból lifeg, mikor leemeled a falról. Benézel a trafóberendezések közé, és a földön látsz valamit a porban, de a rés nagyon szűk, hogy benyúlj érte. Kéne valami botszerűség.
Belépsz a kis trafóházba. Nyomban szemedbe ötlik a több mint egy évtizedes elhagyatottság: mindent por lep, az elektromos eszközök és gépek felszínét rozsda borítja. A plafonon egy neonlámpa égett valamikor, de már szétpattant, apró szilánkjai ropognak lábad alatt a porban. Egy piciny ablak engedett fényt a helyiségbe nappal, ennek üvege is betörve. A porban nem látsz lábnyomokat, melyek szerint valóban csak a szél játékának köszönhető az ajtó mozgása … az még azonban továbbra is zavar, hogy a levegő – egészen onnantól, hogy kiszálltál a kocsiból –, meg sem mozdult. Körbenézel, keresve valami vezetékes telefont, hogy segítséget hívj. Találsz is egyet, de a kábel a kagylóból lifeg, mikor leemeled a falról. Benézel a trafóberendezések közé, és a földön látsz valamit a porban, de a rés nagyon szűk, hogy benyúlj érte. Kéne valami botszerűség.
Egy lapos csavarhúzót találsz a porban.
21.
Körbejárod az épületet. Egyik oldalon graffitiket látsz, melyek helyi vagányok aktivitásáról tanúskodnak, ki tudja milyen régről. Eléred azt az oldalt, ahol egy piciny ablak engedi be a fényt, a bejárattól balra lévő falon. Az üveg betörve, melyet láthatólag szándékosan tettek, a fal tövében heverő fémbottal. Nem lehet hosszú, talán hatvan centi.
Körbejárod az épületet. Egyik oldalon graffitiket látsz, melyek helyi vagányok aktivitásáról tanúskodnak, ki tudja milyen régről. Eléred azt az oldalt, ahol egy piciny ablak engedi be a fényt, a bejárattól balra lévő falon. Az üveg betörve, melyet láthatólag szándékosan tettek, a fal tövében heverő fémbottal. Nem lehet hosszú, talán hatvan centi.
22.
- Halló, van itt valaki?! – kiabálod el magad. Az üzlet hátsó részéből érkező csörömpölésből ítélve valaki most ébredt fel és ijedtében belebotlott valamibe. Ismét kiabálsz egyet, és teszel is egy lépést a hang irányába. – Halló, …
- Halló, van itt valaki?! – kiabálod el magad. Az üzlet hátsó részéből érkező csörömpölésből ítélve valaki most ébredt fel és ijedtében belebotlott valamibe. Ismét kiabálsz egyet, és teszel is egy lépést a hang irányába. – Halló, …
23.
Körbenézed az üzletet. Első dolgod a víz, melyet találsz is. A mindent belepő porrétegből ítélve egy ideje senki nem járt már itt, ezért úgy döntesz leemelsz egyet a polcról. Kinyitod az üveget, meghúzod, de nyomban ki is köpöd szinte a poshadt vizet. Tíz éve lejárt, a dátum szerint. Ahogy minden más élelmiszer. Érdekes módon azonban a legtöbb élelmiszer mint kenyér, zöldségek, semmi nem rohad. Mintha az idő megállt volna itt.
Körbenézed az üzletet. Első dolgod a víz, melyet találsz is. A mindent belepő porrétegből ítélve egy ideje senki nem járt már itt, ezért úgy döntesz leemelsz egyet a polcról. Kinyitod az üveget, meghúzod, de nyomban ki is köpöd szinte a poshadt vizet. Tíz éve lejárt, a dátum szerint. Ahogy minden más élelmiszer. Érdekes módon azonban a legtöbb élelmiszer mint kenyér, zöldségek, semmi nem rohad. Mintha az idő megállt volna itt.
24.
Észreveszed a telefont a pult mögött. Mivel senki nincs itt, besétálsz mögé, és felemeled. Se tárcsahang, se zúgás, teljesen süket a vonal. Megnézed saját telefonod, térerő továbbra sincs, még segélyhívást sem tudsz kezdeményezni.
Észreveszed a telefont a pult mögött. Mivel senki nincs itt, besétálsz mögé, és felemeled. Se tárcsahang, se zúgás, teljesen süket a vonal. Megnézed saját telefonod, térerő továbbra sincs, még segélyhívást sem tudsz kezdeményezni.
25.
– Halló, telefonálhatnék egyet?! – kérdezed még egyszer. Válaszként újra hangos csörömpölést hallasz hátulról. Ez már annak a zaja, hogy valaki a hátsó raktárból, vagy irodából jön előre az üzletbe hozzád. Az újra felcsapó zajok már arról tanúskodnak, hogy az a valaki – talán eladó – hatalmas szemétdombon gázol át éppen, méghozzá igyekezve. Magad sem tudod miért, de jeges borzongás fut végig a gerinceden, ugyanis az eladó úgy nyöszörög, mintha a halálos ágyán lenne.
– „Aummm… mmmm… hhhrrr… ”
Egyelőre még nem látod őt.
– Halló, telefonálhatnék egyet?! – kérdezed még egyszer. Válaszként újra hangos csörömpölést hallasz hátulról. Ez már annak a zaja, hogy valaki a hátsó raktárból, vagy irodából jön előre az üzletbe hozzád. Az újra felcsapó zajok már arról tanúskodnak, hogy az a valaki – talán eladó – hatalmas szemétdombon gázol át éppen, méghozzá igyekezve. Magad sem tudod miért, de jeges borzongás fut végig a gerinceden, ugyanis az eladó úgy nyöszörög, mintha a halálos ágyán lenne.
– „Aummm… mmmm… hhhrrr… ”
Egyelőre még nem látod őt.
26.
– Halló, van itt valaki?! – kérdezed még egyszer. Válaszként újra hangos csörömpölést hallasz hátulról. Ez már annak a zaja, hogy valaki a hátsó raktárból, vagy irodából jön előre az üzletbe hozzád. Az újra felcsapó zajok már arról tanúskodnak, hogy az a valaki – talán eladó – hatalmas szemétdombon gázol át éppen, méghozzá igyekezve. Magad sem tudod miért, de jeges borzongás fut végig a gerinceden, ugyanis az eladó úgy nyöszörög, mintha a halálos ágyán lenne.
– „Aummm… mmmm… hhhrrr… ”
Egyelőre még nem látod őt.
– Halló, van itt valaki?! – kérdezed még egyszer. Válaszként újra hangos csörömpölést hallasz hátulról. Ez már annak a zaja, hogy valaki a hátsó raktárból, vagy irodából jön előre az üzletbe hozzád. Az újra felcsapó zajok már arról tanúskodnak, hogy az a valaki – talán eladó – hatalmas szemétdombon gázol át éppen, méghozzá igyekezve. Magad sem tudod miért, de jeges borzongás fut végig a gerinceden, ugyanis az eladó úgy nyöszörög, mintha a halálos ágyán lenne.
– „Aummm… mmmm… hhhrrr… ”
Egyelőre még nem látod őt.
27.
– Halló, vásárolni szeretnék valamit! – kiáltod el magad.
Válaszként újra hangos csörömpölést hallasz hátulról. Ez már annak a zaja, hogy valaki a hátsó raktárból, vagy irodából jön előre az üzletbe hozzád. Az újra felcsapó zajok már arról tanúskodnak, hogy az a valaki – talán eladó – hatalmas szemétdombon gázol át éppen, méghozzá igyekezve. Magad sem tudod miért, de jeges borzongás fut végig a gerinceden, ugyanis az eladó úgy nyöszörög, mintha a halálos ágyán lenne.
- „Aummm… mmmm… hhhrrr… ”
Egyelőre még nem látod őt.
– Halló, vásárolni szeretnék valamit! – kiáltod el magad.
Válaszként újra hangos csörömpölést hallasz hátulról. Ez már annak a zaja, hogy valaki a hátsó raktárból, vagy irodából jön előre az üzletbe hozzád. Az újra felcsapó zajok már arról tanúskodnak, hogy az a valaki – talán eladó – hatalmas szemétdombon gázol át éppen, méghozzá igyekezve. Magad sem tudod miért, de jeges borzongás fut végig a gerinceden, ugyanis az eladó úgy nyöszörög, mintha a halálos ágyán lenne.
- „Aummm… mmmm… hhhrrr… ”
Egyelőre még nem látod őt.
28.
Bevárod az eladót, annak ellenére, hogy hangja már átment egyfajta vinnyogásba, mintha tényleg nagyon szenvedne. Mi történhetett vele? Aztán megjelenik. Rövidnadrágot és sötét pólót visel, szakállas, rövid hajú, a negyvenes éveiben járhat. Szeme a semmibe mered, mintha vak lenne. Csoszog, mintha valami zombi lenne egy horrorfilmből. Ha kinyújtaná a karját előre a hasonlóság akár tökéletes is lenne. Azonban megtorpan, és a levegőbe szaglászik. Feléd mutat, és újabb nyöszörgést hallat, de „közlendője” végén a hangsúly felemelkedik, mintha valamit kérdezne. Láthatólag valami trauma érhette.
Bevárod az eladót, annak ellenére, hogy hangja már átment egyfajta vinnyogásba, mintha tényleg nagyon szenvedne. Mi történhetett vele? Aztán megjelenik. Rövidnadrágot és sötét pólót visel, szakállas, rövid hajú, a negyvenes éveiben járhat. Szeme a semmibe mered, mintha vak lenne. Csoszog, mintha valami zombi lenne egy horrorfilmből. Ha kinyújtaná a karját előre a hasonlóság akár tökéletes is lenne. Azonban megtorpan, és a levegőbe szaglászik. Feléd mutat, és újabb nyöszörgést hallat, de „közlendője” végén a hangsúly felemelkedik, mintha valamit kérdezne. Láthatólag valami trauma érhette.
29.
Úgy döntesz, hogy inkább kihátrálsz az üzletből. Az ajtó finoman nyikorog, mikor újra kilépsz, és becsukódik magad mögött. Hátat fordítasz az üzletnek, és úgy döntesz, beljebb mész az ismeretlen településbe. Amint magad mögött hagyod a benzinkút lapos tetejét, a köd mögötted úgy tünteti el az épületet, mintha beszippantotta volna.
Nem sokkal ezután, szintén a jobb oldalon, egy újabb épület vár, mely a jelek szerint egy étterem: „Fred étkezdéje”, látod a kikapcsolt neoncégért a bejárat felett. Az épület előtt egy piciny parkoló terül el egy be-, és kihajtóval, melyet egy fél méter széles mellmagasságú sövénykerítés választ el az úttesttől.
A parkolóban egy fehér mikrobusz árválkodik, a szélvédőre tapadt porrétegből ítélve elég régóta. Az épület egyemeletes; mind a földszinti és mind az emeleti ablakokat virágok díszítik cserépben, melyek vagy műanyagból készültek és nem fog rajtuk az idő, vagy pedig valami természetellenes szívóssággal vannak megáldva, hisz a jelek szerint eső sem esett már egy ideje itt.
A főbejáraton lógó tábla szerint nyitva van. Talán itt találhatsz valakit, akinek van működő telefonja.
Úgy döntesz, hogy inkább kihátrálsz az üzletből. Az ajtó finoman nyikorog, mikor újra kilépsz, és becsukódik magad mögött. Hátat fordítasz az üzletnek, és úgy döntesz, beljebb mész az ismeretlen településbe. Amint magad mögött hagyod a benzinkút lapos tetejét, a köd mögötted úgy tünteti el az épületet, mintha beszippantotta volna.
Nem sokkal ezután, szintén a jobb oldalon, egy újabb épület vár, mely a jelek szerint egy étterem: „Fred étkezdéje”, látod a kikapcsolt neoncégért a bejárat felett. Az épület előtt egy piciny parkoló terül el egy be-, és kihajtóval, melyet egy fél méter széles mellmagasságú sövénykerítés választ el az úttesttől.
A parkolóban egy fehér mikrobusz árválkodik, a szélvédőre tapadt porrétegből ítélve elég régóta. Az épület egyemeletes; mind a földszinti és mind az emeleti ablakokat virágok díszítik cserépben, melyek vagy műanyagból készültek és nem fog rajtuk az idő, vagy pedig valami természetellenes szívóssággal vannak megáldva, hisz a jelek szerint eső sem esett már egy ideje itt.
A főbejáraton lógó tábla szerint nyitva van. Talán itt találhatsz valakit, akinek van működő telefonja.
30.
– Jól van, Uram?! – teszed fel érdeklődő kérdésed. Az eladó, vagy bárki is legyen ez, nemlegesen rázza a fejét. Tehát érti, mit mondasz, de nyöszörgő válaszából ítélve kommunikálni nem tud. Vajon mi történhetett vele?
– Jól van, Uram?! – teszed fel érdeklődő kérdésed. Az eladó, vagy bárki is legyen ez, nemlegesen rázza a fejét. Tehát érti, mit mondasz, de nyöszörgő válaszából ítélve kommunikálni nem tud. Vajon mi történhetett vele?
31.
Rámutatsz a telefonra. – Használhatnám? Az „eladó” nem érti, mire rájössz hogy nem tudja mit szeretnél használni. – A telefont, használhatnám?
Az „eladó” bólogat.
A pult mögé sétálsz, miközben rápillantasz az édességekre, rágókra. Észreveszed a lejárati időt, ami tíz évvel ezelőtti.
Mi a fene? 10 éve senki nem járt erre? Eléred a telefont, felemeled, nyomogatsz pár gombot, de semmi tárcsahang, semmibúgás. Teljesen süket. Leteszed. Innen nem tudsz segítséget hívni. Előveszed zsebedből a telefonod, de azon sincs semmi térerő. Az „eladó” képtelen arra, hogy segítsen, bárki is legyen ez és bármi is történt vele.
Rámutatsz a telefonra. – Használhatnám? Az „eladó” nem érti, mire rájössz hogy nem tudja mit szeretnél használni. – A telefont, használhatnám?
Az „eladó” bólogat.
A pult mögé sétálsz, miközben rápillantasz az édességekre, rágókra. Észreveszed a lejárati időt, ami tíz évvel ezelőtti.
Mi a fene? 10 éve senki nem járt erre? Eléred a telefont, felemeled, nyomogatsz pár gombot, de semmi tárcsahang, semmibúgás. Teljesen süket. Leteszed. Innen nem tudsz segítséget hívni. Előveszed zsebedből a telefonod, de azon sincs semmi térerő. Az „eladó” képtelen arra, hogy segítsen, bárki is legyen ez és bármi is történt vele.
32.
Felmutatsz egy üveg vizet.
Az „eladó” nem igazán érti, hisz a jelek szerint vak.
– Megvehetném ezt a vizet? – kérdezed.
Az „eladó” bólogat, még kézmozdulatot is tesz – „ingyen van” –, és irányodba néz, de nem a szemedbe.
Úgy tűnik, már feladta kommunikációs kísérletét. Lecsavarod az üveg kupakját és iszol pár kortyot. Nyomban ki is akarod köpni, mert nagyon állott. Megnézed a lejárati időt, ami tíz évvel ezelőtti. Rápillantasz más üvegekre, melyeken szintén ugyanezt az időt látod. Te jó ég, tíz éve nem járt erre senki?!
És most…
Felmutatsz egy üveg vizet.
Az „eladó” nem igazán érti, hisz a jelek szerint vak.
– Megvehetném ezt a vizet? – kérdezed.
Az „eladó” bólogat, még kézmozdulatot is tesz – „ingyen van” –, és irányodba néz, de nem a szemedbe.
Úgy tűnik, már feladta kommunikációs kísérletét. Lecsavarod az üveg kupakját és iszol pár kortyot. Nyomban ki is akarod köpni, mert nagyon állott. Megnézed a lejárati időt, ami tíz évvel ezelőtti. Rápillantasz más üvegekre, melyeken szintén ugyanezt az időt látod. Te jó ég, tíz éve nem járt erre senki?!
És most…
33
34
35
36
37
55.
Közelebb lépsz a bárpulthoz. A felületét por borítja, a sörcsapok rozsdásodni kezdtek. Benézel mögé, és a falon a sarokban látsz egy telefont. Odasétálsz, felemeled, de teljesen süket. Az italok széles választéka forgalmas helyről tanúskodik. Talán ha leemelnél egyet igen finom lehetne, mivel alkoholos italoknak csak jót tesz az idő.
És most:
Közelebb lépsz a bárpulthoz. A felületét por borítja, a sörcsapok rozsdásodni kezdtek. Benézel mögé, és a falon a sarokban látsz egy telefont. Odasétálsz, felemeled, de teljesen süket. Az italok széles választéka forgalmas helyről tanúskodik. Talán ha leemelnél egyet igen finom lehetne, mivel alkoholos italoknak csak jót tesz az idő.
És most:
76.
Hátrasétálsz az ajtóhoz, kilincs nincs, csak be kell nyomni. Finoman nyikorog, mikor benyomod. A konyhába jutsz, ahonnan azonban rohadt hússzag bűze csapja meg orrodat. Látod innen, hogy az egyik asztalon a vágódeszkán csirkeszárnyak kilói indultak rothadásnak. A szag még elviselhető szerencsére egy ideig, tehát gyorsan át kéne nézni a helyiséget. Kések széles választékát találod a falon lévő mágnesre tapasztva, néhány pengéjét már kikezdte a rozsda.
Fűszerek egy polcon. A hűtő nem búg, tehát ami benne lapul hasonló állapotú lehet mint a szárnyak az asztalon. Jobb ki se nyitni.
Telefont nem látsz ebben a helyiségben.
És most:
Hátrasétálsz az ajtóhoz, kilincs nincs, csak be kell nyomni. Finoman nyikorog, mikor benyomod. A konyhába jutsz, ahonnan azonban rohadt hússzag bűze csapja meg orrodat. Látod innen, hogy az egyik asztalon a vágódeszkán csirkeszárnyak kilói indultak rothadásnak. A szag még elviselhető szerencsére egy ideig, tehát gyorsan át kéne nézni a helyiséget. Kések széles választékát találod a falon lévő mágnesre tapasztva, néhány pengéjét már kikezdte a rozsda.
Fűszerek egy polcon. A hűtő nem búg, tehát ami benne lapul hasonló állapotú lehet mint a szárnyak az asztalon. Jobb ki se nyitni.
Telefont nem látsz ebben a helyiségben.
És most:
100.
Magad mögött hagyod az éttermet, és folytatod utad beljebb az ismeretlen városba.
Séta során szomorúan veszed tudomásul, hogy telefonodon továbbra sincs semmiféle térerő, sőt, valami oknál fogva az aksi is merülni kezd rohamos sebességgel. Se tölteni nem tudod, se használni a fotók készítésén felül, de miről is készítettél volna fotókat?
Nem sokkal az étterem után az út jobb oldalán egy újabb épület tűnik fel, rendeltetése ismeretlen. Mögötte a köd látni engedi a kerítést, melyre a „Ne mássz át, zuhanásveszély!” táblát aggatták. Tehát mögötte fut a szakadék. A köd egy másik épületet is látni enged ezután, rendeltetése szintén ismeretlen. Majd azt veszed észre, hogy egy T-alakú kereszteződés közepén állsz éppen.
Jobb oldalon látod az iménti két házat, utánuk az út a ködbe vész. Innen még balra is lehet fordulni, ahol az erdőrengeteg sötét tömegének sziluettjét felváltja egy szabályos árny: épület. Megteszel pár métert arrafelé is, és máris egy templom bontakozik ki előtted.
Egy közeli oszlopra valaki egy plakátot ragasztott, amin egy üzenetet veszel észre. Neked szól!
„Remélem jól vagy és nem fáj már a fejed. Nem találtam működő telefont. Találkoztam egy férfival, Malcolm-ként mutatkozott be. Azt állítja, hogy nem tudjuk elhagyni a helyet. Szegény, jól megkergült. El is szaladt előlem. De ezen a helyen valami hátborzongató történt, azt mondjuk megerősítem. A frász kiver mikor sétálok ezeken a kihalt utcákon, és a ködben meg valaki mintha csoszogna mögöttem, meg előttem, meg mindenhonnan. Láttam több üzenetet, amik arról szóltak, hogy át kell jutni a város másik részébe. Ott még laknak. Láttad már az utakat? Leomlottak. Azt írták, hogy az apartmanoknál van egy átjáró egy sikátorba és onnan a város másik részébe. Az apartmanoknál leszek. Gyere oda!”
A jelek szerint nemcsak arra nem emlékszel, hogy miért jöttél ide, de még arra sem, hogy volt veled valaki. Ki lehet az? Egy barátod? Vagy kollégád? Akárhogy is legyen, most döntened kell merre mész.
Magad mögött hagyod az éttermet, és folytatod utad beljebb az ismeretlen városba.
Séta során szomorúan veszed tudomásul, hogy telefonodon továbbra sincs semmiféle térerő, sőt, valami oknál fogva az aksi is merülni kezd rohamos sebességgel. Se tölteni nem tudod, se használni a fotók készítésén felül, de miről is készítettél volna fotókat?
Nem sokkal az étterem után az út jobb oldalán egy újabb épület tűnik fel, rendeltetése ismeretlen. Mögötte a köd látni engedi a kerítést, melyre a „Ne mássz át, zuhanásveszély!” táblát aggatták. Tehát mögötte fut a szakadék. A köd egy másik épületet is látni enged ezután, rendeltetése szintén ismeretlen. Majd azt veszed észre, hogy egy T-alakú kereszteződés közepén állsz éppen.
Jobb oldalon látod az iménti két házat, utánuk az út a ködbe vész. Innen még balra is lehet fordulni, ahol az erdőrengeteg sötét tömegének sziluettjét felváltja egy szabályos árny: épület. Megteszel pár métert arrafelé is, és máris egy templom bontakozik ki előtted.
Egy közeli oszlopra valaki egy plakátot ragasztott, amin egy üzenetet veszel észre. Neked szól!
„Remélem jól vagy és nem fáj már a fejed. Nem találtam működő telefont. Találkoztam egy férfival, Malcolm-ként mutatkozott be. Azt állítja, hogy nem tudjuk elhagyni a helyet. Szegény, jól megkergült. El is szaladt előlem. De ezen a helyen valami hátborzongató történt, azt mondjuk megerősítem. A frász kiver mikor sétálok ezeken a kihalt utcákon, és a ködben meg valaki mintha csoszogna mögöttem, meg előttem, meg mindenhonnan. Láttam több üzenetet, amik arról szóltak, hogy át kell jutni a város másik részébe. Ott még laknak. Láttad már az utakat? Leomlottak. Azt írták, hogy az apartmanoknál van egy átjáró egy sikátorba és onnan a város másik részébe. Az apartmanoknál leszek. Gyere oda!”
A jelek szerint nemcsak arra nem emlékszel, hogy miért jöttél ide, de még arra sem, hogy volt veled valaki. Ki lehet az? Egy barátod? Vagy kollégád? Akárhogy is legyen, most döntened kell merre mész.
111.
Odasétálsz az ajtóhoz, benyomod, és egy szűk lépcsősor alján találod magad. Amint rálépsz az első lépcsőfokra lépted puha szőnyegbe süllyed, de súlyod miatt a lépcső kínosan nyikorogni kezd. Ha esetleg lenne fent valaki, biztosan meghallaná ezt, de a hely állapotából ítélve nemigen lesz itt senki. Felérsz az emeletre. Szemben veled egy kis tábla a falon tudatja hogy a WC-k balra, a Szobák jobbra vannak. A WC nem lenne rossz ötlet, hiszen már egy ideje úton vagy. És talán a csapvíz iható, hiszen szomjas is vagy.
Odasétálsz az ajtóhoz, benyomod, és egy szűk lépcsősor alján találod magad. Amint rálépsz az első lépcsőfokra lépted puha szőnyegbe süllyed, de súlyod miatt a lépcső kínosan nyikorogni kezd. Ha esetleg lenne fent valaki, biztosan meghallaná ezt, de a hely állapotából ítélve nemigen lesz itt senki. Felérsz az emeletre. Szemben veled egy kis tábla a falon tudatja hogy a WC-k balra, a Szobák jobbra vannak. A WC nem lenne rossz ötlet, hiszen már egy ideje úton vagy. És talán a csapvíz iható, hiszen szomjas is vagy.
120.
"A" CSOMÓPONT:
A T alakú útkereszteződésben állsz. Érkezési irányod mentén a jobb oldalon északi irányban látod a két ismeretlen rendeltetésű házat, mögöttük a szakadék, a tovább vezető utat – mely nyugat felé vezet – eltakarja a köd. Balra tőled a templom tűnik fel, mellette az út szintén a ködbe vész, és dél felé vezet.
(A csomópont segít néhány helyszín és terület könnyebb átkutatásában. Ha elhagyod a csomópontot, nem tudsz már visszajönni!!!)
"A" CSOMÓPONT:
A T alakú útkereszteződésben állsz. Érkezési irányod mentén a jobb oldalon északi irányban látod a két ismeretlen rendeltetésű házat, mögöttük a szakadék, a tovább vezető utat – mely nyugat felé vezet – eltakarja a köd. Balra tőled a templom tűnik fel, mellette az út szintén a ködbe vész, és dél felé vezet.
(A csomópont segít néhány helyszín és terület könnyebb átkutatásában. Ha elhagyod a csomópontot, nem tudsz már visszajönni!!!)
132.
Belépsz a WC-be. Azt reméled orrodat húgszag csapja meg, de helyette inkább nehéz penészszag. A WC férfi és női egyben. Két piszoárt választ el egy vékony fal, és három zárható fülke is van, mind tárva nyitva. Megnyitod a csapot, hogy igyál egy kicsit, de víz nem folyik.
Egyik fülkében egy női retikült találsz a falra akasztva. Belenézel, talán van benne telefon. Van is, de csak egy tíz évvel ezelőtt divatos darab. Töltője mellette. Áramforrást eddig ugyan láttál konnektorok formájában, de tekintve hogy minden üzemen kívül van egy ideje nem hiszed, hogy működne. Ennek ellenére A retikülben nincs semmi más, reméltél valami pénztárcát igazolvánnyal, hogy tudd kié lehet ez. És most:
Belépsz a WC-be. Azt reméled orrodat húgszag csapja meg, de helyette inkább nehéz penészszag. A WC férfi és női egyben. Két piszoárt választ el egy vékony fal, és három zárható fülke is van, mind tárva nyitva. Megnyitod a csapot, hogy igyál egy kicsit, de víz nem folyik.
Egyik fülkében egy női retikült találsz a falra akasztva. Belenézel, talán van benne telefon. Van is, de csak egy tíz évvel ezelőtt divatos darab. Töltője mellette. Áramforrást eddig ugyan láttál konnektorok formájában, de tekintve hogy minden üzemen kívül van egy ideje nem hiszed, hogy működne. Ennek ellenére A retikülben nincs semmi más, reméltél valami pénztárcát igazolvánnyal, hogy tudd kié lehet ez. És most:
140.
Elindulsz a templom irányába, amihez mindössze le kell térned az úttestről a járdára. A templomot valamikor a 19. században építhették, és stílusát tekintve nyomokban gótikus. Kovácsoltvas kerítés öleli körbe.
A bejárat a Gold street-ről nyílik, egy kétszárnyú kapu, mögötte széles járda a hívőknek az oldalban nyíló bejárathoz. A templom téglalap alapterületű; a keskenyebb oldal a Bronze street mentén fut, a hosszanti a Gold-on. A dél felé néző oldalon magasított tető, más néven kis torony áll, innen láthatod a harangot. A keskenyebb oldal megvan vagy negyven méter, a hosszanti kb. hatvan. Akár kétszáz ember is be tudott zsúfolódni. A templomot körbeölelő kert elhanyagolt, a fű térdig ér, és néhány sírkövet is látsz szép sorba rendezve. Talán az itt szolgálatot teljesítő papok és lelkészek nyugszanak a földben. A Gold Street-ről láthatod a kert távolabbi végében álló piciny fészert, valószínűleg kerti szerszámoknak, a kert mögött pedig a ködből félig kikandikáló fákat.
Elindulsz a templom irányába, amihez mindössze le kell térned az úttestről a járdára. A templomot valamikor a 19. században építhették, és stílusát tekintve nyomokban gótikus. Kovácsoltvas kerítés öleli körbe.
A bejárat a Gold street-ről nyílik, egy kétszárnyú kapu, mögötte széles járda a hívőknek az oldalban nyíló bejárathoz. A templom téglalap alapterületű; a keskenyebb oldal a Bronze street mentén fut, a hosszanti a Gold-on. A dél felé néző oldalon magasított tető, más néven kis torony áll, innen láthatod a harangot. A keskenyebb oldal megvan vagy negyven méter, a hosszanti kb. hatvan. Akár kétszáz ember is be tudott zsúfolódni. A templomot körbeölelő kert elhanyagolt, a fű térdig ér, és néhány sírkövet is látsz szép sorba rendezve. Talán az itt szolgálatot teljesítő papok és lelkészek nyugszanak a földben. A Gold Street-ről láthatod a kert távolabbi végében álló piciny fészert, valószínűleg kerti szerszámoknak, a kert mögött pedig a ködből félig kikandikáló fákat.
141.
„B” Csomópont
A Templom kapujában állsz. A papírfecni a főbejáratra tűzve. Úgy látod, hogy körbe tudod járni a templomot.
„B” Csomópont
A Templom kapujában állsz. A papírfecni a főbejáratra tűzve. Úgy látod, hogy körbe tudod járni a templomot.
142.
Lenyomod a kilincset és benyomod a középkorira emlékeztető vasalt faajtót, ami súlyosan nyikorog. Orrodat egyből megcsapja az égett viasz illata a gyertyákból és az enyhén dohos szag. A bejárat egy piciny előtérbe nyílik, oldalon kabátoknak akasztók. Ezután a beltér kimagasodik. Egy terasz fut körbe a főhajóban, a bejárattal szembeni oldalon falépcsőket erősítettek a kőfalba. Azt rögtön látod, hogy valaki van itt: gyertyák égnek embermagas állványokban a tisztán tartott oltár két oldalán és az ablakok mentén. Láthatod a plafonra festett csodaszép festményeket. A padok rendezetten állnak a mai napig.
Egy középmagas, rövid hajú, szakállas férfi fordul feléd az oltártól, mikor belépsz. Kék szeme megnyugtató. Fekete reverendát visel. Pap lehet, vagy lelkész. – Üdvözlet, gyermekem – mosolyodik el, kezét üdvözlően széttárja. – Gyere beljebb isten házába, itt biztonságban vagy.
Lenyomod a kilincset és benyomod a középkorira emlékeztető vasalt faajtót, ami súlyosan nyikorog. Orrodat egyből megcsapja az égett viasz illata a gyertyákból és az enyhén dohos szag. A bejárat egy piciny előtérbe nyílik, oldalon kabátoknak akasztók. Ezután a beltér kimagasodik. Egy terasz fut körbe a főhajóban, a bejárattal szembeni oldalon falépcsőket erősítettek a kőfalba. Azt rögtön látod, hogy valaki van itt: gyertyák égnek embermagas állványokban a tisztán tartott oltár két oldalán és az ablakok mentén. Láthatod a plafonra festett csodaszép festményeket. A padok rendezetten állnak a mai napig.
Egy középmagas, rövid hajú, szakállas férfi fordul feléd az oltártól, mikor belépsz. Kék szeme megnyugtató. Fekete reverendát visel. Pap lehet, vagy lelkész. – Üdvözlet, gyermekem – mosolyodik el, kezét üdvözlően széttárja. – Gyere beljebb isten házába, itt biztonságban vagy.
143.
Beljebb lépsz, udvariasan köszönsz, és be is mutatkozol. – Üdvözlöm – mosolyodik el barátságosan a pap vagy lelkész. – A nevem William Brennan. Hivatásom lelkész, gondolom ezen tűnődik. Mi járatban szerény kis… – köhint egyet – városunkban?
Beljebb lépsz, udvariasan köszönsz, és be is mutatkozol. – Üdvözlöm – mosolyodik el barátságosan a pap vagy lelkész. – A nevem William Brennan. Hivatásom lelkész, gondolom ezen tűnődik. Mi járatban szerény kis… – köhint egyet – városunkban?
144.
Azt hazudod, hogy átutazol és balesetet szenvedtél. Eltitkolod azt, hogy igazából még mindig nem tudod mit keresel ezen a helyen. Talán tényleg csak átutazol? De akkor hova tartottál? Brennan atya mosolyogva húzza össze szemét, mintha egy gyermek füllentett volna arról, hogy ki törte be focilabdával az ablakot. Láthatólag nem hisz neked, de nem feszegeti a témát tovább. Egyből rátér a lényegre, mintha olvasna gondolataidban.
– Gondolom a kijutást keresed, gyermekem – sóhajt egyet. – Nem akarlak elkeseríteni, de… inkább igyál egyet. – Ezzel átnyújt neked egy üveg vizet. Ami azt illeti nagyon szomjas vagy, ezért lehúzod az egészet.
– Köszönöm – törlöd meg a szád. – Mi folyik ebben a városban? Hol van mindenki? És miért nem akar elkeseríteni?
– Hogy mi folyik itt az… hosszú történet. Hogy hol van mindenki, szintén. És hogy miért nem akarlak elkeseríteni? Ezt a helyet eddig senki nem tudta elhagyni. Pontosabban … hmm. Talán annak a kis csoportnak sikerült. Hárman voltak. Szerintem sportolók. Kosárlabdázók lehettek, tekintve a sportegyenruhájukat. Talán edzésre mentek. Nem tudom. Jártak itt nálam. Kérdeztek a 16-os szobáról. Te már hallottál róla?
Azt hazudod, hogy átutazol és balesetet szenvedtél. Eltitkolod azt, hogy igazából még mindig nem tudod mit keresel ezen a helyen. Talán tényleg csak átutazol? De akkor hova tartottál? Brennan atya mosolyogva húzza össze szemét, mintha egy gyermek füllentett volna arról, hogy ki törte be focilabdával az ablakot. Láthatólag nem hisz neked, de nem feszegeti a témát tovább. Egyből rátér a lényegre, mintha olvasna gondolataidban.
– Gondolom a kijutást keresed, gyermekem – sóhajt egyet. – Nem akarlak elkeseríteni, de… inkább igyál egyet. – Ezzel átnyújt neked egy üveg vizet. Ami azt illeti nagyon szomjas vagy, ezért lehúzod az egészet.
– Köszönöm – törlöd meg a szád. – Mi folyik ebben a városban? Hol van mindenki? És miért nem akar elkeseríteni?
– Hogy mi folyik itt az… hosszú történet. Hogy hol van mindenki, szintén. És hogy miért nem akarlak elkeseríteni? Ezt a helyet eddig senki nem tudta elhagyni. Pontosabban … hmm. Talán annak a kis csoportnak sikerült. Hárman voltak. Szerintem sportolók. Kosárlabdázók lehettek, tekintve a sportegyenruhájukat. Talán edzésre mentek. Nem tudom. Jártak itt nálam. Kérdeztek a 16-os szobáról. Te már hallottál róla?
145.
Hátramész a fészerhez a térdig érő fűben. Apró ajtaja nyitva, bepillantasz és látod a szerszámok helyét a falon, ahová akasztották őket, de a fészert teljesen kifosztották. Néhány zsákban termőföldet találsz, de ezen felül semmi egyebet.
Hátramész a fészerhez a térdig érő fűben. Apró ajtaja nyitva, bepillantasz és látod a szerszámok helyét a falon, ahová akasztották őket, de a fészert teljesen kifosztották. Néhány zsákban termőföldet találsz, de ezen felül semmi egyebet.
146.
Bevallod az igazat a lelkésznek. Együtt érzően hallgatja életed és munkád, és nagyon szomorú lesz, mikor megtudja nem emlékszel látogatásod céljára, sem arra hogy volt veled valaki.
– Nos, annyit tudok mondani, hogy nem te vagy az első, gyermekem. – Csóválja meg fejét szomorúan. – Istenünk útjai kifürkészhetetlenek, biztos vagyok benne hogy célja van látogatásodnak. Mindenesetre régóta úton lehetsz, igyál valamit! Egy üveg vizet ad át, melyet egy hajtásra lehúzol.
– Köszönöm – törlöd meg a szád. – Mi folyik ebben a városban? Hol van mindenki? És miért nem akar elkeseríteni?
– Hogy mi folyik itt az… hosszú történet. Hogy hol van mindenki, szintén. És hogy miért nem akarlak elkeseríteni? Ezt a helyet eddig senki nem tudta elhagyni. Pontosabban … hmm. Talán annak a kis csoportnak sikerült. Hárman voltak. Szerintem sportolók. Kosárlabdázók lehettek, tekintve a sportegyenruhájukat. Talán edzésre mentek. Nem tudom. Jártak itt nálam. Kérdeztek a 16-os szobáról. Te már hallottál róla?
Bevallod az igazat a lelkésznek. Együtt érzően hallgatja életed és munkád, és nagyon szomorú lesz, mikor megtudja nem emlékszel látogatásod céljára, sem arra hogy volt veled valaki.
– Nos, annyit tudok mondani, hogy nem te vagy az első, gyermekem. – Csóválja meg fejét szomorúan. – Istenünk útjai kifürkészhetetlenek, biztos vagyok benne hogy célja van látogatásodnak. Mindenesetre régóta úton lehetsz, igyál valamit! Egy üveg vizet ad át, melyet egy hajtásra lehúzol.
– Köszönöm – törlöd meg a szád. – Mi folyik ebben a városban? Hol van mindenki? És miért nem akar elkeseríteni?
– Hogy mi folyik itt az… hosszú történet. Hogy hol van mindenki, szintén. És hogy miért nem akarlak elkeseríteni? Ezt a helyet eddig senki nem tudta elhagyni. Pontosabban … hmm. Talán annak a kis csoportnak sikerült. Hárman voltak. Szerintem sportolók. Kosárlabdázók lehettek, tekintve a sportegyenruhájukat. Talán edzésre mentek. Nem tudom. Jártak itt nálam. Kérdeztek a 16-os szobáról. Te már hallottál róla?
147.
– Igen, már hallottam róla.
– Jó – mosolyog a lelkész. – Az apartmanoknál van, ott át lehet jutni a város másik részébe. Silver street a Gold street-ről.
Megköszönöd a segítséget és távoznál, hogy a 16-os szoba felé vedd az irányt, de a lelkész itt tart.
– Elnézést. Kérhetnék egy szívességet?
– Igen, már hallottam róla.
– Jó – mosolyog a lelkész. – Az apartmanoknál van, ott át lehet jutni a város másik részébe. Silver street a Gold street-ről.
Megköszönöd a segítséget és távoznál, hogy a 16-os szoba felé vedd az irányt, de a lelkész itt tart.
– Elnézést. Kérhetnék egy szívességet?
148.
– 16-os szoba?! – teszed fel kérdésed.
– Igen, az átjáró. Én magam még nem voltam ott, nem is akarok. Azt mondják ott át lehet jutni a város másik részébe, ahol még élnek és van működő telefon, közlekedés, meg minden.
– És hol van az a 16-os szoba? – kérdezed.
– Az apartmanoknál a Silver Street-en. A Gold street-ről nyílik. Nincs messze innen.
Megköszönöd a segítséget és távoznál, hogy a 16-os szoba felé vedd az irányt, de a lelkész itt tart.
– Elnézést. Kérhetnék egy szívességet?
– 16-os szoba?! – teszed fel kérdésed.
– Igen, az átjáró. Én magam még nem voltam ott, nem is akarok. Azt mondják ott át lehet jutni a város másik részébe, ahol még élnek és van működő telefon, közlekedés, meg minden.
– És hol van az a 16-os szoba? – kérdezed.
– Az apartmanoknál a Silver Street-en. A Gold street-ről nyílik. Nincs messze innen.
Megköszönöd a segítséget és távoznál, hogy a 16-os szoba felé vedd az irányt, de a lelkész itt tart.
– Elnézést. Kérhetnék egy szívességet?
149.
– Rendben – bólintasz.
– Köszönöm – mosolyog önelégülten. Már rá kell szólnod, mert ezt a mosolyt nem lehet levakarni az arcáról. – Ó, igen, bocsánat. Nos. Amit kérnék tőled, gyermekem, hogy segíts az alagsorban.
– Miben?
– Hát… nem pakolászásban. Tudod egy nagyon jó barátom is a városba érkezett velem együtt pár éve. A neve Anthony. Pár napig elveszett, de aztán rátaláltam. Csak hát… hogy is mondjam… megváltozott. Arra kérnélek, hogy beszélj vele. Cserébe adok valamit, ami segít a 16-os szoba utáni kutatásban.
– Rendben – bólintasz.
– Köszönöm – mosolyog önelégülten. Már rá kell szólnod, mert ezt a mosolyt nem lehet levakarni az arcáról. – Ó, igen, bocsánat. Nos. Amit kérnék tőled, gyermekem, hogy segíts az alagsorban.
– Miben?
– Hát… nem pakolászásban. Tudod egy nagyon jó barátom is a városba érkezett velem együtt pár éve. A neve Anthony. Pár napig elveszett, de aztán rátaláltam. Csak hát… hogy is mondjam… megváltozott. Arra kérnélek, hogy beszélj vele. Cserébe adok valamit, ami segít a 16-os szoba utáni kutatásban.
150.
Nekiállsz körbejárni az épületet a térdig érő fűben, ami a templom falának tövében is burjánzik, bár ha közelebbről megvizsgálod láthatod, hogy már régen megállt a növésben. A főbejárattal ellentétes oldalon egy vaskos fémajtót látsz, a felülete és kilincse rozsdás. Megpróbálod kinyitni de zárva. Kifelé nyílik, a betörés nem lehetséges. Végül visszaérsz a főbejárathoz.
Nekiállsz körbejárni az épületet a térdig érő fűben, ami a templom falának tövében is burjánzik, bár ha közelebbről megvizsgálod láthatod, hogy már régen megállt a növésben. A főbejárattal ellentétes oldalon egy vaskos fémajtót látsz, a felülete és kilincse rozsdás. Megpróbálod kinyitni de zárva. Kifelé nyílik, a betörés nem lehetséges. Végül visszaérsz a főbejárathoz.
151.
– Ó, az isten áldjon meg jótettedért. Csak meg kellene őt győzni, hogy biztonságos már idefent. Gyere velem.
Elindultok együtt. Elhaladtok az oltár előtt a templom szembe lévő sarkába és egy ajtón át egy lépcsőházba juttok. A lelkész előremegy, te követed le. Dohos szag érződik, talán odalent borospince van. A lépcső alját egy másik ajtó zárja.
– Ó, az isten áldjon meg jótettedért. Csak meg kellene őt győzni, hogy biztonságos már idefent. Gyere velem.
Elindultok együtt. Elhaladtok az oltár előtt a templom szembe lévő sarkába és egy ajtón át egy lépcsőházba juttok. A lelkész előremegy, te követed le. Dohos szag érződik, talán odalent borospince van. A lépcső alját egy másik ajtó zárja.
152.
Úgy veszed észre, hogy a lelkész nagyon takarja az ajtót, mikor kinyitja. Elpillantasz a válla fölött, és döbbenten veszed észre, hogy olyan zárszerkezet van az ajtón, mintha odabent egy oroszlán lenne. A hideg kiráz a gondolatra, hogy talán tényleg van bent valami állat, ami alig várja, hogy kirontson. A lelkész észreveszi habozásod, és megáll a zárszerkezet nyitásában.
– Ó, bocsáss meg, gyermekem. Nem akartalak megijeszteni. Tudod Anthony kicsit fura.
Ennek megerősítésére hatalmas döngést hallasz az ajtó másik feléről egy üvöltéssel együtt. Embertől származik, megerősíti Anthony megtébolyulását, de nagyon rossz előérzeted támad.
Úgy veszed észre, hogy a lelkész nagyon takarja az ajtót, mikor kinyitja. Elpillantasz a válla fölött, és döbbenten veszed észre, hogy olyan zárszerkezet van az ajtón, mintha odabent egy oroszlán lenne. A hideg kiráz a gondolatra, hogy talán tényleg van bent valami állat, ami alig várja, hogy kirontson. A lelkész észreveszi habozásod, és megáll a zárszerkezet nyitásában.
– Ó, bocsáss meg, gyermekem. Nem akartalak megijeszteni. Tudod Anthony kicsit fura.
Ennek megerősítésére hatalmas döngést hallasz az ajtó másik feléről egy üvöltéssel együtt. Embertől származik, megerősíti Anthony megtébolyulását, de nagyon rossz előérzeted támad.
153.
A lelkész kinyitja az ajtót, benyúl hogy felkapcsolja a villanyt, majd szinte belök téged. Mire észbe kapsz becsapja az ajtót mögötted. Egy borospincében állsz. A nehéz levegőben lélegezni is nehezedre esik. Az egyik polc mögül valaki kisétál. Ez lehet a lelkész barátja, akivel beszélni kell, Anthony…
Csak a gond az, hogy Anthony szeme a semmibe mered, szája egy merő vér.
Ruhája reverenda, mely több helyen szakadtan lóg testéről. Léptei kimértek, mintha minden négyzetcentimétert ismerne a pincéből.
Jobb kezében egy üres üveget lóbál, melyet a nyakánál tart, méghozzá támadásra készen. Bal kezével rád mutat és teketóriázás nélkül megtámad.
A lelkész kinyitja az ajtót, benyúl hogy felkapcsolja a villanyt, majd szinte belök téged. Mire észbe kapsz becsapja az ajtót mögötted. Egy borospincében állsz. A nehéz levegőben lélegezni is nehezedre esik. Az egyik polc mögül valaki kisétál. Ez lehet a lelkész barátja, akivel beszélni kell, Anthony…
Csak a gond az, hogy Anthony szeme a semmibe mered, szája egy merő vér.
Ruhája reverenda, mely több helyen szakadtan lóg testéről. Léptei kimértek, mintha minden négyzetcentimétert ismerne a pincéből.
Jobb kezében egy üres üveget lóbál, melyet a nyakánál tart, méghozzá támadásra készen. Bal kezével rád mutat és teketóriázás nélkül megtámad.
Használt fegyver, majd annak esélymódosítója az alap százalékos sikeresélyhez:
Legyőzöd Anthony-t, lihegsz a harc hevétől. Ekkor veszel észre egy hullát a sarokban, akin valamiféle sportkardigán van. Belei kifelé lógnak hasából, arcára fagyott a fájdalom groteszk grimasza. Brennan lelkész a jelek szerint etette barátját, mert nem volt lelki ereje megölni őt.
Dühödten dörömbölsz az ajtón. A lelkész kinyitja, és ijedten hátralép. Legszívesebben bemosnál neki egyet, sőt talán még meg is ölnéd, ha esetleg ő is fegyvert rántana.
– Elnézést, ne haragudj, gyermekem.
Leteszel az agresszív akciódról. A lelkész elmagyarázza neked, hogy Anthony így tért vissza, és megtámadta őt. Nem volt ereje megölni, ezért becsalta a pincébe és rázárta az ajtót. Az extra biztonság csak később került fel.
Ahogy ígérte, egy zseblámpát és egy kulcsot ad át neked. Ez utóbbiról azt mondja, hogy egy klubhelyiséget nyit az apartmanoknál.
Mérgesen sarkon fordulsz. A lelkész még elnézést kérve szól utánad, de inkább magára hagyod, és kiviharzol a templomból. Elhagyod a kertet, kisétálsz a főutcára és továbbhaladsz a Gold streeten.
Mérgesen sarkon fordulsz. A lelkész még elnézést kérve szól utánad, de inkább magára hagyod, és kiviharzol a templomból. Elhagyod a kertet, kisétálsz a főutcára és továbbhaladsz a Gold streeten.
155.
Megállítod a lelkészt, aki már szinte erőszakosan igyekszik kinyitni az ajtót. Ereje nem sok van, ezért könnyedén lefogod és magad mögé pörgeted, hogy te legyél közte és az ajtó közt. A lelkész hátrálni kezd felfelé a lépcsőn és szeme könnybe lábad. Megfordul és felrohan. Utánamész és az oltárnál találod zokogva. Egy kulcsot és egy zseblámpát tett ki neked az oltárra, és heves intésekkel kéri, hogy vidd el ezeket és hagyd őt magára.
Elteszed a tárgyakat és elindulsz kifelé. A lelkész még elnézést kérve szól utánad, de inkább magára hagyod, és kiviharzol a templomból. Elhagyod a kertet, kisétálsz a főutcára és továbbhaladsz a Gold streeten.
Megállítod a lelkészt, aki már szinte erőszakosan igyekszik kinyitni az ajtót. Ereje nem sok van, ezért könnyedén lefogod és magad mögé pörgeted, hogy te legyél közte és az ajtó közt. A lelkész hátrálni kezd felfelé a lépcsőn és szeme könnybe lábad. Megfordul és felrohan. Utánamész és az oltárnál találod zokogva. Egy kulcsot és egy zseblámpát tett ki neked az oltárra, és heves intésekkel kéri, hogy vidd el ezeket és hagyd őt magára.
Elteszed a tárgyakat és elindulsz kifelé. A lelkész még elnézést kérve szól utánad, de inkább magára hagyod, és kiviharzol a templomból. Elhagyod a kertet, kisétálsz a főutcára és továbbhaladsz a Gold streeten.
159.
A szobák felé indulsz. Az összes egy folyosóról nyílik, összesen hat a jobb oldalon. Úgy látod, hogy a folyosó az épület hátsó oldalában futhat, és a szobák ablakai mind az utca felé néznek. Minden ajtón szám, 1-6, és mind csukva, de azt nem tudod, hogy vajon zárva is.
Benyitsz a(z):
Vagy inkább:
A szobák felé indulsz. Az összes egy folyosóról nyílik, összesen hat a jobb oldalon. Úgy látod, hogy a folyosó az épület hátsó oldalában futhat, és a szobák ablakai mind az utca felé néznek. Minden ajtón szám, 1-6, és mind csukva, de azt nem tudod, hogy vajon zárva is.
Benyitsz a(z):
Vagy inkább:
161.
Benyitsz az első szobába, az ajtó nyitva. Egy kétszemélyes ágy, mellette éjjeliszekrény, kis gardrób a kabátoknak, állófogas, vörös mintás szőnyeg. Mindent vékony porréteg fed, láthatólag tíz éve nem járt itt senki. A szemközti ablakon át lelátsz a parkolóra, de az utcára már nem a köd miatt. Körbenézed a szobát, legfőképp telefont keresel, de keresésed eredménytelenül zárul.
Benyitsz az első szobába, az ajtó nyitva. Egy kétszemélyes ágy, mellette éjjeliszekrény, kis gardrób a kabátoknak, állófogas, vörös mintás szőnyeg. Mindent vékony porréteg fed, láthatólag tíz éve nem járt itt senki. A szemközti ablakon át lelátsz a parkolóra, de az utcára már nem a köd miatt. Körbenézed a szobát, legfőképp telefont keresel, de keresésed eredménytelenül zárul.
162.
Benyitsz a második szobába.
Az ágy összetúrva, mintha valaki nemrég ébredt volna fel és elfelejtett volna beágyazni. Az ablakon át látod a parkolót, de az utcát a köd miatt már nem. A jobb oldali falon egy festmény lóg, egy egyszerű tájkép egy völgyről. Az éjjeliszekrény fiókja résnyire nyitva. Kihúzod, de teljesen üres. Legalábbis annak tűnik…
Valami csúszkál benne. Egy piciny lyukat látsz középen az alján, mikor kihúzod a fiókot. Talán egy második rekesz? Ha beszúrnál valamit felemelhetnéd, mert hiába szeded ki a fiókot és rázod, nem nyílik ki a rekesz. Üsd be a tárgy számát, amit használni szeretnél:
A szobában nem látsz semmi mást.
Benyitsz a második szobába.
Az ágy összetúrva, mintha valaki nemrég ébredt volna fel és elfelejtett volna beágyazni. Az ablakon át látod a parkolót, de az utcát a köd miatt már nem. A jobb oldali falon egy festmény lóg, egy egyszerű tájkép egy völgyről. Az éjjeliszekrény fiókja résnyire nyitva. Kihúzod, de teljesen üres. Legalábbis annak tűnik…
Valami csúszkál benne. Egy piciny lyukat látsz középen az alján, mikor kihúzod a fiókot. Talán egy második rekesz? Ha beszúrnál valamit felemelhetnéd, mert hiába szeded ki a fiókot és rázod, nem nyílik ki a rekesz. Üsd be a tárgy számát, amit használni szeretnél:
A tárgy amit találsz egy KOCSIKULCS.
A szobában nem látsz semmi mást.
163.
Benyitsz a harmadik szobába, amit érdekes módon mintha nemrég takarítottak volna ki: por sehol, az ágy berendezve. Az ablakon át láthatod a kinti parkolót, de az utcát már nem. Az éjjeliszekrény fiókja résnyire kihúzva, de nem látsz benne semmit. Legalábbis első pillantásra… Mintha valamit az aljába karcoltak volna, de nem tudod kivenni mi lehet az. Kéne valami folyadék, talán víz.
Vagy valami más:
Ezen kívül semmit nem látsz a szobában.
Benyitsz a harmadik szobába, amit érdekes módon mintha nemrég takarítottak volna ki: por sehol, az ágy berendezve. Az ablakon át láthatod a kinti parkolót, de az utcát már nem. Az éjjeliszekrény fiókja résnyire kihúzva, de nem látsz benne semmit. Legalábbis első pillantásra… Mintha valamit az aljába karcoltak volna, de nem tudod kivenni mi lehet az. Kéne valami folyadék, talán víz.
Vagy valami más:
A víz megjeleníti a karcolásokat a fiók alján: "Ha látod őt a Gold street-en, FUSS!!! 4-es szobába rejtettem, a szekrénybe" Információ száma: HN1
A víz megjeleníti a karcolásokat a fiók alján: "Ha látod őt a Gold street-en, FUSS!!! 4-es szobába rejtettem, a szekrénybe" Információ száma: HN1
Ezen kívül semmit nem látsz a szobában.
164.
Benyitsz a negyedik szobába. Az ablakon át láthatod a kint hömpölygő ködöt, és még a parkolót, de semmi mást. A szobát por fedi, de olyan vastag, mintha homokvihar söpört volna be. Semmi kedved körbetúrni a piszokban.
Benyitsz a negyedik szobába. Az ablakon át láthatod a kint hömpölygő ködöt, és még a parkolót, de semmi mást. A szobát por fedi, de olyan vastag, mintha homokvihar söpört volna be. Semmi kedved körbetúrni a piszokban.
165.
Benyitsz az ötödik szobába. Pontosabban benyitnál, de az ajtó zárva. Rángatod egy ideig a kilincset, de eredmény nélkül. Az ajtó befelé nyílik, talán be tudnád törni, ha nagyon akarod.
Benyitsz az ötödik szobába. Pontosabban benyitnál, de az ajtó zárva. Rángatod egy ideig a kilincset, de eredmény nélkül. Az ajtó befelé nyílik, talán be tudnád törni, ha nagyon akarod.
166.
Belépsz a hatodik szobába, mely meglepő módon teljesen üres, sőt, nemrég lett takarítva. Az egyetlen furcsaság a csillárról lógó piciny nyaklánc, amit valaki emlékeztető gyanánt hagyhatott hátra, vagy itt találta és visszatette. Odalépsz és leemeled. Egyszerű aranynyaklánc, nincs medál.
Belépsz a hatodik szobába, mely meglepő módon teljesen üres, sőt, nemrég lett takarítva. Az egyetlen furcsaság a csillárról lógó piciny nyaklánc, amit valaki emlékeztető gyanánt hagyhatott hátra, vagy itt találta és visszatette. Odalépsz és leemeled. Egyszerű aranynyaklánc, nincs medál.
167.
Nekifeszülsz az ajtónak, és meglepődsz, mikor szinte játszi könnyedséggel kifordítod a zárnyelvet a helyéről egy nyomással. Nyomban meg is torpansz, amint egy hullával nézel farkasszemet. Egy férfi, a negyvenes éveiben járhatott. Felakasztotta magát. Öltönyt visel, haja rövidre nyírva, szeme csukva. A halál, bár fájdalmas lehetett számára, békével tölthette el szenvedő lelkét. Úgy látod zsebei kiforgatva, tehát már más is átkutathatta a tetemet, de… …nem épp te törted be az imént az ajtót?!
Mire erre rájössz, elugrasz a hullától, mielőtt elkapja a nyakad, de semmi ilyesmi nem történik. A hulla az hulla.
De akkor hogyan lehetett zárva az ajtó? Vagy senki nem volt itt és még az akasztás előtt saját maga fordította ki a zsebeket? De miért?
Átkutatod a szobát telefon után, de semmi, így hát teszel egy kísérletet, hátha van ennek az embernek a zsebében telefon, ami működik, bár ezt elég elképzelhetetlennek tartod. Így is lett, zsebeiben semmi. Nem úgy, mint egy kis papírfecni a belső zsebében. „Kedves megtaláló. Az enyém, és az értékemé. Ha mindkettőnket megtaláltad, kérlek egyesíts minket, hogy lelkem megnyugodjon. Sokat jelentett az nekem. Nem, nem emiatt végeztem magammal. Csak nem akartam, hogy a sötétség engem is elérjen. Jobb ez így. Köszönettel: Frederick Johnson.” Vajon miféle értékekről beszél? Ha van ötleted, használd a gondolt tárgyat:
Nekifeszülsz az ajtónak, és meglepődsz, mikor szinte játszi könnyedséggel kifordítod a zárnyelvet a helyéről egy nyomással. Nyomban meg is torpansz, amint egy hullával nézel farkasszemet. Egy férfi, a negyvenes éveiben járhatott. Felakasztotta magát. Öltönyt visel, haja rövidre nyírva, szeme csukva. A halál, bár fájdalmas lehetett számára, békével tölthette el szenvedő lelkét. Úgy látod zsebei kiforgatva, tehát már más is átkutathatta a tetemet, de… …nem épp te törted be az imént az ajtót?!
Mire erre rájössz, elugrasz a hullától, mielőtt elkapja a nyakad, de semmi ilyesmi nem történik. A hulla az hulla.
De akkor hogyan lehetett zárva az ajtó? Vagy senki nem volt itt és még az akasztás előtt saját maga fordította ki a zsebeket? De miért?
Átkutatod a szobát telefon után, de semmi, így hát teszel egy kísérletet, hátha van ennek az embernek a zsebében telefon, ami működik, bár ezt elég elképzelhetetlennek tartod. Így is lett, zsebeiben semmi. Nem úgy, mint egy kis papírfecni a belső zsebében. „Kedves megtaláló. Az enyém, és az értékemé. Ha mindkettőnket megtaláltad, kérlek egyesíts minket, hogy lelkem megnyugodjon. Sokat jelentett az nekem. Nem, nem emiatt végeztem magammal. Csak nem akartam, hogy a sötétség engem is elérjen. Jobb ez így. Köszönettel: Frederick Johnson.” Vajon miféle értékekről beszél? Ha van ötleted, használd a gondolt tárgyat:
Bár azt várod, hogy a hulla megmozduljon, ilyesmi nem történik. Most veszed észre azonban az egészen apró betűkből álló tetoválást
a hulla nyakán, ami egy üzenet: "Nézd meg a tájképet közelebbről!"
Odalépsz az egyetlen tájképhez, ami egy völgyet ábrázol. Gyönyörű. Ám semmi érdekeset nem látsz rajta. Talán mögötte?
Igen, a hátoldalára ragasztva egy polaroid fotót találsz, melyen egy vértől mocskos ajtót látsz, rajta egy számmal: „16”. A kép hátoldalára ez van írva: „Az átjáró.” Hát ez meg mi lehet? Egyéb választásod nem lévén visszamész a folyosóra.
Igen, a hátoldalára ragasztva egy polaroid fotót találsz, melyen egy vértől mocskos ajtót látsz, rajta egy számmal: „16”. A kép hátoldalára ez van írva: „Az átjáró.” Hát ez meg mi lehet? Egyéb választásod nem lévén visszamész a folyosóra.
180.
Elkiabálod magad: – Halló, van itt valaki?!
Senki nem reagál kérdésedre. Továbbra is halotti csend. Bár… igen, most hallod, hogy a konyhában mintha valaki tányérokat pakolna.
Újra kiabálsz egyet, de a zaj abbamarad. Fülelsz egy ideig, de nem hallasz újabb motoszkálást. Tehát rajtad kívül senki nincs itt… legalábbis ezen a szinten.
Elkiabálod magad: – Halló, van itt valaki?!
Senki nem reagál kérdésedre. Továbbra is halotti csend. Bár… igen, most hallod, hogy a konyhában mintha valaki tányérokat pakolna.
Újra kiabálsz egyet, de a zaj abbamarad. Fülelsz egy ideig, de nem hallasz újabb motoszkálást. Tehát rajtad kívül senki nincs itt… legalábbis ezen a szinten.
200.
Továbbhaladsz a Bronze street-en. Már eddig is éreztél szélfuvallatokat ebből az irányból, most látod is a forrását, amint szép lassan előbukkan a ködből. Az utca egy szakadékba torkollik. Olyan széles és mély, hogy nem látod sem a másik oldalát a ködtől, sem az alját. Mi több, a mélyből és a másik oldalról véletlenszerű időközönként fura döngések hallatszódnak, mintha valaki lenne ott, és éppen dolgozna valamin. Lepillantva a mélybe a szakadék ezen oldalában még a csatornahálózat és a földben futó kábelek maradványait is látod, ez utóbbiakból nem kevés a mélybe lóg, végét elnyeli a köd. Talán valami hatalmas földrengés lehetett errefelé, és ezért evakuálták a várost? Ezt lehetséges magyarázatnak véled mind a kihaltságra, és mind arra, hogy nincs semmiféle áramellátás.
A szakadék jobb oldalán egy házat tépett ketté a földrengés. Tetejének, falainak maradványai a mélység felé lógnak, és akármikor lehullhatnak. Az út bal oldalán egy piciny játszótér terül el, kerítésének maradványa a mélység felé lóg, és egy körhinta megdőlve nyikorog, bármelyik pillanatban a mélybe zuhanhat.
Az egyetlen hely amit átnézetsz itt az a ház a jobb oldalon, vagyis észak felé. Gondolnád, hogy semmi értékes nem található ott, de egyszeriben észreveszel valakit az egyik ablak előtt elhaladva. Akárki is az, talán segíthet egy telefonhívásban ha sikerülne beszélni vele, és eltűnhetnél innen.
Továbbhaladsz a Bronze street-en. Már eddig is éreztél szélfuvallatokat ebből az irányból, most látod is a forrását, amint szép lassan előbukkan a ködből. Az utca egy szakadékba torkollik. Olyan széles és mély, hogy nem látod sem a másik oldalát a ködtől, sem az alját. Mi több, a mélyből és a másik oldalról véletlenszerű időközönként fura döngések hallatszódnak, mintha valaki lenne ott, és éppen dolgozna valamin. Lepillantva a mélybe a szakadék ezen oldalában még a csatornahálózat és a földben futó kábelek maradványait is látod, ez utóbbiakból nem kevés a mélybe lóg, végét elnyeli a köd. Talán valami hatalmas földrengés lehetett errefelé, és ezért evakuálták a várost? Ezt lehetséges magyarázatnak véled mind a kihaltságra, és mind arra, hogy nincs semmiféle áramellátás.
A szakadék jobb oldalán egy házat tépett ketté a földrengés. Tetejének, falainak maradványai a mélység felé lógnak, és akármikor lehullhatnak. Az út bal oldalán egy piciny játszótér terül el, kerítésének maradványa a mélység felé lóg, és egy körhinta megdőlve nyikorog, bármelyik pillanatban a mélybe zuhanhat.
Az egyetlen hely amit átnézetsz itt az a ház a jobb oldalon, vagyis észak felé. Gondolnád, hogy semmi értékes nem található ott, de egyszeriben észreveszel valakit az egyik ablak előtt elhaladva. Akárki is az, talán segíthet egy telefonhívásban ha sikerülne beszélni vele, és eltűnhetnél innen.
201.
Belépsz a kapun, és elindulsz a ház felé. Már megint látod az idegent egy pillanatra, és úgy veszed észre ez egy nő. Balra tőled a szakadékba hullik éppen egy maroknyi földdarab. Megállsz egy pillanatra és vársz, hátha látod megint a jelenséget. És igen, újabb adag. Úgy véled, hogy mindössze pár nap, és ez az épület teljesen a mélybe fog hullani. A nő éppen dühödten mérgelődik. Úgy tűnik beszél valakihez. Csak nem telefonál éppen?!
– Nincs itt, nem találom… Nem, nem, és nem, oda nem megyek. Menjél ha akarsz, de én innen inkább visszamegyek. Jó … jó … na szevasz
… Eléred közben a bejáratod. Az ajtókeret deformálódott már, az ajtót nem tudnád becsukni. Kihajtod egy picit, belépsz, és egy megdőlt lépcsősort látsz magad előtt, ami az emeletre vezet. Azt máris látod, hogy felmenni életveszélyes. A baloldali szobák kettészakadtak, innen belátsz. A nő hangja a földszintről érkezett, jobb oldalról, és nincs tudatában annak, hogy valaki lehet még itt vele.
Belépsz a kapun, és elindulsz a ház felé. Már megint látod az idegent egy pillanatra, és úgy veszed észre ez egy nő. Balra tőled a szakadékba hullik éppen egy maroknyi földdarab. Megállsz egy pillanatra és vársz, hátha látod megint a jelenséget. És igen, újabb adag. Úgy véled, hogy mindössze pár nap, és ez az épület teljesen a mélybe fog hullani. A nő éppen dühödten mérgelődik. Úgy tűnik beszél valakihez. Csak nem telefonál éppen?!
– Nincs itt, nem találom… Nem, nem, és nem, oda nem megyek. Menjél ha akarsz, de én innen inkább visszamegyek. Jó … jó … na szevasz
… Eléred közben a bejáratod. Az ajtókeret deformálódott már, az ajtót nem tudnád becsukni. Kihajtod egy picit, belépsz, és egy megdőlt lépcsősort látsz magad előtt, ami az emeletre vezet. Azt máris látod, hogy felmenni életveszélyes. A baloldali szobák kettészakadtak, innen belátsz. A nő hangja a földszintről érkezett, jobb oldalról, és nincs tudatában annak, hogy valaki lehet még itt vele.
202.
Beljebb mész egy szó nélkül. Bepillantasz az első szobába, az ajtó résnyire nyitva. Ez a valaki lázasan keresett valamit, és most a jobboldali második szobában végzi ezt a tevékenységet. Be is lépsz az első szobába, a rendetlenségen felül nem látsz számodra fontos dolgot. Továbbmész a második szobához, és hallgatózol a csukott ajtón át. Kutakodás továbbra is. Már épp a kilincs felé nyúlnál, hogy benyiss, mikor ez a valaki szintén így cselekszik. Egy fiatal barna hajú lány, aki megdöbben és lecövekel, mikor meglát téged. Kezében egy régimódi mobiltelefon, baseball sapkát visel, copfja hátul lifeg, rajta szakadt és piszkos farmer, bordó felső és egy kockás ing, melyet a derekánál összekötött, hogy ne zavarja. Nem lehet több, mint húsz éves. Már épp kérdésre nyitnád szádat, de a lány megrohamoz téged, oldalra lök, és menekülni kezd a főbejáraton át.
Beljebb mész egy szó nélkül. Bepillantasz az első szobába, az ajtó résnyire nyitva. Ez a valaki lázasan keresett valamit, és most a jobboldali második szobában végzi ezt a tevékenységet. Be is lépsz az első szobába, a rendetlenségen felül nem látsz számodra fontos dolgot. Továbbmész a második szobához, és hallgatózol a csukott ajtón át. Kutakodás továbbra is. Már épp a kilincs felé nyúlnál, hogy benyiss, mikor ez a valaki szintén így cselekszik. Egy fiatal barna hajú lány, aki megdöbben és lecövekel, mikor meglát téged. Kezében egy régimódi mobiltelefon, baseball sapkát visel, copfja hátul lifeg, rajta szakadt és piszkos farmer, bordó felső és egy kockás ing, melyet a derekánál összekötött, hogy ne zavarja. Nem lehet több, mint húsz éves. Már épp kérdésre nyitnád szádat, de a lány megrohamoz téged, oldalra lök, és menekülni kezd a főbejáraton át.
203.
Hangosan szólsz egyet: – Helló?!
A kutakodás zaja abbamarad, majd ezt követi egy hangos üvegcsörömpölés. A nő kitörte az ablakot és jól hallhatóan menekülni kezd.
Odalépsz a szobához és kinyitod az ajtót, talán még tudnál hozzá szólni valamit, de már nem éred el, csak árnyát látod eltűnni a ködben. Sebesen fut, ami azt illeti. Átkutatod a szobát. Vajon mit kereshetett a nő? Úgy látod, hogy ez a szoba egy konyha volt egykoron. A hűtő tárva nyitva, de üres. A szekrények mind nyitva, összetört tányérok maradványai a padlón. Sejtelmed sincs, mit kereshetett a nő.
Nem lévén más választásod kihátrálsz a házból.
Hangosan szólsz egyet: – Helló?!
A kutakodás zaja abbamarad, majd ezt követi egy hangos üvegcsörömpölés. A nő kitörte az ablakot és jól hallhatóan menekülni kezd.
Odalépsz a szobához és kinyitod az ajtót, talán még tudnál hozzá szólni valamit, de már nem éred el, csak árnyát látod eltűnni a ködben. Sebesen fut, ami azt illeti. Átkutatod a szobát. Vajon mit kereshetett a nő? Úgy látod, hogy ez a szoba egy konyha volt egykoron. A hűtő tárva nyitva, de üres. A szekrények mind nyitva, összetört tányérok maradványai a padlón. Sejtelmed sincs, mit kereshetett a nő.
Nem lévén más választásod kihátrálsz a házból.
204.
Üldözőbe veszed a nőt, bár inkább úgy tűnik egy fiatal lány. Olyan gyorsan fut, hogy képtelen vagy beérni. Hogy még jobban elvegye a kedved az üldözéstől egy fegyvert ránt elő és feléd lő egyet.
Üldözőbe veszed a nőt, bár inkább úgy tűnik egy fiatal lány. Olyan gyorsan fut, hogy képtelen vagy beérni. Hogy még jobban elvegye a kedved az üldözéstől egy fegyvert ránt elő és feléd lő egyet.
Szerencsédre nem talált el a lövedék, ártalmatlanul csapódik mögötted a ház falába.
A lány időközben eltűnik a ködben, és képtelen vagy beérni.
Visszamész a házba, és megpróbálsz rájönni mit kereshetett, de semmi nyomot nem találsz.
Más választásod nem lévén visszamész az utcára a kereszteződéshez.
A lövedék sajnos nagyon rossz szögből érkezik és a bal szemedbe fúródik. A lány elfut tette elől, de ez rajtad nem segít már.
KALANDOD ITT VÉGET ÉRT.
205.
Utánakiabálsz: – Hé, várjon!
A nő egy pillanatra lecövekel, majd megint nekiiramodik. Még egy pillanat és eltűnik a ködben. Üldözőbe már nem tudod venni, ahhoz már messze szaladt.
Utánakiabálsz: – Hé, várjon!
A nő egy pillanatra lecövekel, majd megint nekiiramodik. Még egy pillanat és eltűnik a ködben. Üldözőbe már nem tudod venni, ahhoz már messze szaladt.
206.
Futni hagyod a nőt, inkább megnézed mit kereshetett.
Átkutatod a helyiséget. Úgy látod, hogy ez a szoba egy konyha volt egykoron. A hűtő tárva nyitva, de üres. A szekrények mind nyitva, összetört tányérok maradványai a padlón. Sejtelmed sincs, mit kereshetett a nő. Nem lévén más választásod kihátrálsz a házból.
Futni hagyod a nőt, inkább megnézed mit kereshetett.
Átkutatod a helyiséget. Úgy látod, hogy ez a szoba egy konyha volt egykoron. A hűtő tárva nyitva, de üres. A szekrények mind nyitva, összetört tányérok maradványai a padlón. Sejtelmed sincs, mit kereshetett a nő. Nem lévén más választásod kihátrálsz a házból.
207.
Ismét utánakiabálsz: – Hé, várjon már!
A nő megtorpan, és nem fut tovább. Mi több megfordul, és feléd indul. Jól láthatóan megijesztetted, és most megnyugodhatott, hogy nem akarod bántani. Közeledik feléd, de ekkor látod, hogy kezében egy pisztolyt tart. Kezed reflexszerűen felteszed, mire a lány két kézre fogja a fegyvert, célra rántja és a fejedre céloz.
– Ne mozdulj! – morogja.
Egy fiatal barna hajú lány. Baseball sapkát visel, copfja hátul lifeg, rajta szakadt és piszkos farmer, bordó felső és egy kockás ing, melyet a derekánál összekötött, hogy ne zavarja. A telefon a farmer zsebében dudorodik. A lány nem lehet több, mint húsz éves.
– Mit keresel erre? – szegezi neked a kérdést. – Te is a 16-os szobán át jöttél?
Mit válaszolsz?
Ismét utánakiabálsz: – Hé, várjon már!
A nő megtorpan, és nem fut tovább. Mi több megfordul, és feléd indul. Jól láthatóan megijesztetted, és most megnyugodhatott, hogy nem akarod bántani. Közeledik feléd, de ekkor látod, hogy kezében egy pisztolyt tart. Kezed reflexszerűen felteszed, mire a lány két kézre fogja a fegyvert, célra rántja és a fejedre céloz.
– Ne mozdulj! – morogja.
Egy fiatal barna hajú lány. Baseball sapkát visel, copfja hátul lifeg, rajta szakadt és piszkos farmer, bordó felső és egy kockás ing, melyet a derekánál összekötött, hogy ne zavarja. A telefon a farmer zsebében dudorodik. A lány nem lehet több, mint húsz éves.
– Mit keresel erre? – szegezi neked a kérdést. – Te is a 16-os szobán át jöttél?
Mit válaszolsz?
208.
– 16-os szoba?! – teszed fel kérdésed, melyből teljes tanácstalanság érződik.
– Igen. De a jelek szerint nem jöttél át ott. – Sóhajt egyet és elteszi a fegyvert a pisztolytáskába az inge alatt. – Elnézést. A nevem Hillary. Nem te vagy az első, akinek fogalma sincs hol van és mi történik itt. Igazából én se tudom pontosan. Itt ragadtunk már egy pár napja, én és a barátom. A 16-os szoba. Ha még nem láttad, ne is akard. Aki oda bemegy furán jön ki. Megváltozik. Találkoztunk valakivel, aki teljesen megkergült miután oda belépett. Meg is akart ölni minket egy nagy baltával, holott előtte velünk kószált. Lelőttük.
– Mi van ott bent? – kérded.
– Nem tudom, mi még nem voltunk bent. Már láttunk pár figyelmeztetést falakra festve.
– Használhatnám a telefonod?
– Persze. – Ezzel átnyújtja neked.
Szinte győzelemittasan felkiáltasz, és először tárcsázod a rendőrséget, majd tárcsáznád az autómentőket, ha tudnád a számukat. De egyetlen hívás sem megy ki. Kérdően nézel a lányra.
– Ó, igen. Nem tudom miért és hogyan, de csak és kizárólag a barátomat tudom hívni. Gondolhatod, hogy mit össze próbálkoztunk már.
Feladod a terved, hogy hívj bárkit is, és visszaadod a készüléket.
– Hol találhatnék működő telefont? – kérded.
– Hmm, jó kérdés. Ami neked kell az szerintem vezetékes telefon, nem mobil. Nem sokat láttam eddig,
– El szeretnék tűnni innen, egy autómentő kéne.
– Hah! – szalad ki a lányból egy nevetésféle. – Autómentő? Ugyan. Inkább azon gondolkozz, hogy eltűnsz innen.
– Na jó, de hogyan?
– Majd… – a telefon megszólal a lány kezében. Meg se nézi a kijelzőt, mely megerősíti hogy csak egyetlen személlyel tud beszélni. – Oké … oké … – eztán szeme kimered. – Jaj. Megyek máris. – Feléd fordul. – Bocsánat, mennem kell. Legyél óvatos. A 16-os szoba az apartmanoknál van. Próbálj keresni működő telefont ha akarsz, de még jobb lenne eltűnni innen.
Ezzel sarkon fordul és beviharzik a ködbe.
Még visszamész a házba és körülnézel (ha még nem tetted), de semmit nem találsz.
– 16-os szoba?! – teszed fel kérdésed, melyből teljes tanácstalanság érződik.
– Igen. De a jelek szerint nem jöttél át ott. – Sóhajt egyet és elteszi a fegyvert a pisztolytáskába az inge alatt. – Elnézést. A nevem Hillary. Nem te vagy az első, akinek fogalma sincs hol van és mi történik itt. Igazából én se tudom pontosan. Itt ragadtunk már egy pár napja, én és a barátom. A 16-os szoba. Ha még nem láttad, ne is akard. Aki oda bemegy furán jön ki. Megváltozik. Találkoztunk valakivel, aki teljesen megkergült miután oda belépett. Meg is akart ölni minket egy nagy baltával, holott előtte velünk kószált. Lelőttük.
– Mi van ott bent? – kérded.
– Nem tudom, mi még nem voltunk bent. Már láttunk pár figyelmeztetést falakra festve.
– Használhatnám a telefonod?
– Persze. – Ezzel átnyújtja neked.
Szinte győzelemittasan felkiáltasz, és először tárcsázod a rendőrséget, majd tárcsáznád az autómentőket, ha tudnád a számukat. De egyetlen hívás sem megy ki. Kérdően nézel a lányra.
– Ó, igen. Nem tudom miért és hogyan, de csak és kizárólag a barátomat tudom hívni. Gondolhatod, hogy mit össze próbálkoztunk már.
Feladod a terved, hogy hívj bárkit is, és visszaadod a készüléket.
– Hol találhatnék működő telefont? – kérded.
– Hmm, jó kérdés. Ami neked kell az szerintem vezetékes telefon, nem mobil. Nem sokat láttam eddig,
– El szeretnék tűnni innen, egy autómentő kéne.
– Hah! – szalad ki a lányból egy nevetésféle. – Autómentő? Ugyan. Inkább azon gondolkozz, hogy eltűnsz innen.
– Na jó, de hogyan?
– Majd… – a telefon megszólal a lány kezében. Meg se nézi a kijelzőt, mely megerősíti hogy csak egyetlen személlyel tud beszélni. – Oké … oké … – eztán szeme kimered. – Jaj. Megyek máris. – Feléd fordul. – Bocsánat, mennem kell. Legyél óvatos. A 16-os szoba az apartmanoknál van. Próbálj keresni működő telefont ha akarsz, de még jobb lenne eltűnni innen.
Ezzel sarkon fordul és beviharzik a ködbe.
Még visszamész a házba és körülnézel (ha még nem tetted), de semmit nem találsz.
209.
– Nem, én csak telefonálni szeretnék – válaszolod.
– Ó, hát persze. – Közelebb lép, a pisztolyt az arcodba nyomja, és megvizsgál közelebbről. – Hm. Nem a 16-oson át jöttél. Hát jó. Mit keresel erre? – Elteszi a fegyvert a pisztolytáskába az ing alatt.
Mit válaszolsz?
– Nem, én csak telefonálni szeretnék – válaszolod.
– Ó, hát persze. – Közelebb lép, a pisztolyt az arcodba nyomja, és megvizsgál közelebbről. – Hm. Nem a 16-oson át jöttél. Hát jó. Mit keresel erre? – Elteszi a fegyvert a pisztolytáskába az ing alatt.
Mit válaszolsz?
210.
– Csak telefonálni szeretnék. – válaszolod.
– És kit akarsz hívni? Tessék. Csak a barátomat tudod.
Kételkedve kezdesz tárcsázni különféle számokat, és rájössz, hogy a lány igazat mondott. Visszaadod a telefont.
– Honnan tudnék hívni autómentőt? – kérded.
– Autómentőt? Talán egy vezetékesről. De én inkább azon tűnődnék hogy elhúzom innen a csíkot.
– De hogyan?
– Hát, sokat ne sétálj az úton, nem visz az sehova.
– Ezt hogy érted?
– Próbáltál már sétálni? Órákig mész a ködben, és semmi. Mi már feladtuk. Itt próbálunk valami kijutást keresni. A 16-oson át lesz a megoldás, de a másik irányból inkább vészhelyzet lesz.
– Mi az a 16-os?
– Egy szoba. Az apartmanoknál. Állítólag van más hasonló is, de nem találtuk. Ja, amúgy a nevem Hillary.
Te is bemutatkozol.
– Miért jöttél ide? – kérdi tőled.
Igazából erre a részletre még mindig nem emlékszel.
– Á, értem – emeli fel fejét a lány. – Nos, nálunk ugyanez történt.
Megcsörren a telefonja, és oda sem nézve a kijelzőre felveszi. Gyorsan letárgyalja barátjával hogy valamit muszáj csinálniuk, méghozzá most. Elnézést kér tőled, elköszön és beviharzik a ködbe. Nem lévén más választásod visszamész a házba (ha még nem kutattad át) és megpróbálsz rájönni mit kereshetett a lány, de keresésed eredménytelenül zárul.
Nem lévén más választásod visszamész az útkereszteződéshez.
– Csak telefonálni szeretnék. – válaszolod.
– És kit akarsz hívni? Tessék. Csak a barátomat tudod.
Kételkedve kezdesz tárcsázni különféle számokat, és rájössz, hogy a lány igazat mondott. Visszaadod a telefont.
– Honnan tudnék hívni autómentőt? – kérded.
– Autómentőt? Talán egy vezetékesről. De én inkább azon tűnődnék hogy elhúzom innen a csíkot.
– De hogyan?
– Hát, sokat ne sétálj az úton, nem visz az sehova.
– Ezt hogy érted?
– Próbáltál már sétálni? Órákig mész a ködben, és semmi. Mi már feladtuk. Itt próbálunk valami kijutást keresni. A 16-oson át lesz a megoldás, de a másik irányból inkább vészhelyzet lesz.
– Mi az a 16-os?
– Egy szoba. Az apartmanoknál. Állítólag van más hasonló is, de nem találtuk. Ja, amúgy a nevem Hillary.
Te is bemutatkozol.
– Miért jöttél ide? – kérdi tőled.
Igazából erre a részletre még mindig nem emlékszel.
– Á, értem – emeli fel fejét a lány. – Nos, nálunk ugyanez történt.
Megcsörren a telefonja, és oda sem nézve a kijelzőre felveszi. Gyorsan letárgyalja barátjával hogy valamit muszáj csinálniuk, méghozzá most. Elnézést kér tőled, elköszön és beviharzik a ködbe. Nem lévén más választásod visszamész a házba (ha még nem kutattad át) és megpróbálsz rájönni mit kereshetett a lány, de keresésed eredménytelenül zárul.
Nem lévén más választásod visszamész az útkereszteződéshez.
211.
– Mi az a 16-os?
– Egy szoba az apartmanoknál. Nem jártál még ott?
Nemlegesen rázod a fejed.
– Telefonálhatnék?
– Persze – adja át a lány a telefont –, de nem hiszem, hogy túl sok értelmesről tudnál beszélni a barátommal.
Megpróbálsz különféle számokat, de sikertelenül. Szomorúan visszaadod a telefont.
– Honnan tudnék hívni autómentőt? – kérded.
– Autómentőt? Talán egy vezetékesről. De én inkább azon tűnődnék, hogy elhúzom innen a csíkot.
– De hogyan?
– Hát, sokat ne sétálj az úton, nem visz az sehova.
– Ezt hogy érted?
– Próbáltál már sétálni? Órákig mész a ködben, és semmi. Mi már feladtuk. Itt próbálunk valami kijutást keresni. A 16-oson át lesz a megoldás, de a másik irányból inkább vészhelyzet lesz.
– Mi az a 16-os?
– Már mondtam, egy szoba. Az apartmanoknál. Állítólag van más hasonló is, de nem találtuk. Ja, amúgy a nevem Hillary.
Te is bemutatkozol.
– Miért jöttél ide? – kérdi tőled.
Igazából erre a részletre még mindig nem emlékszel. Megvonod a vállad tanácstalanul.
– Á, értem – emeli fel fejét a lány. – Nos, nálunk ugyanez történt. – Megcsörren a telefonja, és oda sem nézve a kijelzőre felveszi. Gyorsan letárgyalja barátjával hogy valamit muszáj csinálniuk, méghozzá most. Elnézést kér tőled, elköszön és beviharzik a ködbe.
Nem lévén más választásod visszamész a házba (ha még nem kutattad át és megpróbálsz rájönni mit kereshetett a lány, de keresésed eredménytelenül zárul.
Nem lévén más választásod visszamész az útkereszteződéshez.
– Mi az a 16-os?
– Egy szoba az apartmanoknál. Nem jártál még ott?
Nemlegesen rázod a fejed.
– Telefonálhatnék?
– Persze – adja át a lány a telefont –, de nem hiszem, hogy túl sok értelmesről tudnál beszélni a barátommal.
Megpróbálsz különféle számokat, de sikertelenül. Szomorúan visszaadod a telefont.
– Honnan tudnék hívni autómentőt? – kérded.
– Autómentőt? Talán egy vezetékesről. De én inkább azon tűnődnék, hogy elhúzom innen a csíkot.
– De hogyan?
– Hát, sokat ne sétálj az úton, nem visz az sehova.
– Ezt hogy érted?
– Próbáltál már sétálni? Órákig mész a ködben, és semmi. Mi már feladtuk. Itt próbálunk valami kijutást keresni. A 16-oson át lesz a megoldás, de a másik irányból inkább vészhelyzet lesz.
– Mi az a 16-os?
– Már mondtam, egy szoba. Az apartmanoknál. Állítólag van más hasonló is, de nem találtuk. Ja, amúgy a nevem Hillary.
Te is bemutatkozol.
– Miért jöttél ide? – kérdi tőled.
Igazából erre a részletre még mindig nem emlékszel. Megvonod a vállad tanácstalanul.
– Á, értem – emeli fel fejét a lány. – Nos, nálunk ugyanez történt. – Megcsörren a telefonja, és oda sem nézve a kijelzőre felveszi. Gyorsan letárgyalja barátjával hogy valamit muszáj csinálniuk, méghozzá most. Elnézést kér tőled, elköszön és beviharzik a ködbe.
Nem lévén más választásod visszamész a házba (ha még nem kutattad át és megpróbálsz rájönni mit kereshetett a lány, de keresésed eredménytelenül zárul.
Nem lévén más választásod visszamész az útkereszteződéshez.
240.
Elindulsz dél felé a Gold street-en, a bal oldalon. A járda mellett drótkerítés fut, mögötte az erdő. Innen nem látsz magad előtt semmi egyéb dolgot. Jobbra tőled az úttest terül el, melyen jármű ki tudja mikor járhatott utoljára. Nem látod innen a másik felét. A templom után járhatsz talán negyven méterrel. A köd már elnyelte az épületet.
Hirtelenjében, a templom irányából, a fák közül zajt hallasz. Mintha állatok surrannának az avarban, de a gond az, hogy itt nem falevelek és vékony gallyak recsegnek, hanem masszív ágak törnek ketté. Mintha valami tonnás jármű közeledne az erdőben hangtalanul. Ezután néhány másodperccel már hallod a drótkerítés zaját, amint zörögve behajlik. Akármi is jött ki az erdőből, az most benyomta a kerítést mögötted. Nem látod innen mi lehet az, de hátadon jeges borzongás fut végig, magad sem tudod miért. Ösztöneid azt visítják, hogy rohanj. Na de merre?
Elindulsz dél felé a Gold street-en, a bal oldalon. A járda mellett drótkerítés fut, mögötte az erdő. Innen nem látsz magad előtt semmi egyéb dolgot. Jobbra tőled az úttest terül el, melyen jármű ki tudja mikor járhatott utoljára. Nem látod innen a másik felét. A templom után járhatsz talán negyven méterrel. A köd már elnyelte az épületet.
Hirtelenjében, a templom irányából, a fák közül zajt hallasz. Mintha állatok surrannának az avarban, de a gond az, hogy itt nem falevelek és vékony gallyak recsegnek, hanem masszív ágak törnek ketté. Mintha valami tonnás jármű közeledne az erdőben hangtalanul. Ezután néhány másodperccel már hallod a drótkerítés zaját, amint zörögve behajlik. Akármi is jött ki az erdőből, az most benyomta a kerítést mögötted. Nem látod innen mi lehet az, de hátadon jeges borzongás fut végig, magad sem tudod miért. Ösztöneid azt visítják, hogy rohanj. Na de merre?
241.
Maradsz az út ezen felén, és megszaporázod lépteid.
Azt már tisztán ki tudod venni, hogy bármi is jön mögötted, az sebesen rohan. Talán követi a szagodat, mely állatok esetében egy úgynevezett beépített funkció. Azt megint csak hallod, hogy a léptek súlyosak, akár mázsásak is lehetnek. Mi ez?! Medve? Vagy valami más? Ha ez egy medve és valamivel felbőszítetted, nincs semmi esélyed. El kellene bújnod és elbarikádozni magad, jelen helyzetben nem látsz más megoldást. Na de hova? Nem tudod mi van előtted, se azt, hogy az út másik felén mi húzódhat. Ami biztos, hogy üldöződ nem egész egy percen belül be fog érni. Magad előtt egy útjelző táblát látsz, melyen a Silver street és a jobbra mutató nyíl arról árulkodik, hogy egy kereszteződés lesz a közelben.
Maradsz az út ezen felén, és megszaporázod lépteid.
Azt már tisztán ki tudod venni, hogy bármi is jön mögötted, az sebesen rohan. Talán követi a szagodat, mely állatok esetében egy úgynevezett beépített funkció. Azt megint csak hallod, hogy a léptek súlyosak, akár mázsásak is lehetnek. Mi ez?! Medve? Vagy valami más? Ha ez egy medve és valamivel felbőszítetted, nincs semmi esélyed. El kellene bújnod és elbarikádozni magad, jelen helyzetben nem látsz más megoldást. Na de hova? Nem tudod mi van előtted, se azt, hogy az út másik felén mi húzódhat. Ami biztos, hogy üldöződ nem egész egy percen belül be fog érni. Magad előtt egy útjelző táblát látsz, melyen a Silver street és a jobbra mutató nyíl arról árulkodik, hogy egy kereszteződés lesz a közelben.
242.
Maradsz az út ezen felén és meggyorsítod lépteid. Balra tőled továbbra sem látsz mást csak a drótkerítést és mögötte az erdőt. Majd feltűnik egy üzemen kívüli közlekedési lámpa. Úgy tűnik innen be lehet fordulni, de lehet akár egyenesen is futni. Egyik irányról sincs sejtelmed sem, hová vezethet. Amit látsz, az mindössze hatalmas vérfoltok az aszfalton, melyek egyenesen előre vezetnek.
Maradsz az út ezen felén és meggyorsítod lépteid. Balra tőled továbbra sem látsz mást csak a drótkerítést és mögötte az erdőt. Majd feltűnik egy üzemen kívüli közlekedési lámpa. Úgy tűnik innen be lehet fordulni, de lehet akár egyenesen is futni. Egyik irányról sincs sejtelmed sem, hová vezethet. Amit látsz, az mindössze hatalmas vérfoltok az aszfalton, melyek egyenesen előre vezetnek.
243.
Átvágsz az úton, és a ködből egy sorépület bontakozik ki előtted, melyet három részre osztottak, hogy üzleteknek adjon otthont: tőled jobbról balra egy posta, egy kulcsmásoló üzlet, és egy biztonságtechnikai szaküzlet. Ami biztos, hogy üldöződ nem egész egy percen belül be fog érni. El kellene bújnod és elbarikádozni magad, jelen helyzetben nem látsz más megoldást. Na de hova? Csak egy esélyed lesz.
Átvágsz az úton, és a ködből egy sorépület bontakozik ki előtted, melyet három részre osztottak, hogy üzleteknek adjon otthont: tőled jobbról balra egy posta, egy kulcsmásoló üzlet, és egy biztonságtechnikai szaküzlet. Ami biztos, hogy üldöződ nem egész egy percen belül be fog érni. El kellene bújnod és elbarikádozni magad, jelen helyzetben nem látsz más megoldást. Na de hova? Csak egy esélyed lesz.
244.
Rohansz tovább egyenesen. Üldöződ közelebb ért, azt már tisztán hallod. Kénytelen vagy még jobban rákapcsolni. A köd olyan sűrű lesz előtted, hogy három méterig alig látsz el.
És ekkor előtted egyszeriben véget ér az út. Magad sem érted ez hogyan lehetséges. Egy szakadék tépte ketté az utat. Nem látod a másik oldalát, sem az alját innen. Kénytelen vagy a szakadék peremén futni és visszafelé egy keveset, úgy tűnik be kell fordulnod a Silver Street-re. Ámde üldöződ eközben úgy beérhetett, hogy gyakorlatilag elvágja az utadat. Vajon így történt?
Rohansz tovább egyenesen. Üldöződ közelebb ért, azt már tisztán hallod. Kénytelen vagy még jobban rákapcsolni. A köd olyan sűrű lesz előtted, hogy három méterig alig látsz el.
És ekkor előtted egyszeriben véget ér az út. Magad sem érted ez hogyan lehetséges. Egy szakadék tépte ketté az utat. Nem látod a másik oldalát, sem az alját innen. Kénytelen vagy a szakadék peremén futni és visszafelé egy keveset, úgy tűnik be kell fordulnod a Silver Street-re. Ámde üldöződ eközben úgy beérhetett, hogy gyakorlatilag elvágja az utadat. Vajon így történt?
Üldöződ elveszthette nyomodat, talán a szakadékban megzavarhatta valami. Sikerül elérned a Silver street-et és ott menekülsz tovább.
Üldöződ elvágja az utadat, és mikor a Silver street felé haladsz a ködből előtted jelenik meg.
Hatalmas, veled egy magas létrára kéne állnod, hogy elérd a fejét. Hatalmas mancsával és karmaival halálos ütést mér mellkasodra. Bordáid szilánkosra törnek, melyek át is szúrják a tüdődet. Mielőtt megfulladnál saját véredben, a lény egy újabb ütéssel lecsapja fejedet a nyakadról.
KALANDOD ITT VÉGET ÉRT.
245.
Átrohansz az út másik felére. A ködből egy sorépület bontakozik ki előtted, melyet három részre osztottak, hogy üzleteknek adjon otthont: tőled jobbról balra egy posta, egy kulcsmásoló üzlet, és egy biztonságtechnikai szaküzlet. Azt már tisztán ki tudod venni, hogy bármi is jön mögötted, az sebesen rohan. Talán követi a szagodat, mely állatok esetében egy úgynevezett beépített funkció. Azt megint csak hallod, hogy a léptek súlyosak, akár mázsásak is lehetnek. Mi ez?! Medve? Vagy valami más? Ha ez egy medve és valamivel felbőszítetted, nincs semmi esélyed. Ami biztos, hogy üldöződ nem egész egy percen belül be fog érni. El kellene bújnod és elbarikádozni magad, jelen helyzetben nem látsz más megoldást. Na de hova? Csak egy esélyed lesz.
Átrohansz az út másik felére. A ködből egy sorépület bontakozik ki előtted, melyet három részre osztottak, hogy üzleteknek adjon otthont: tőled jobbról balra egy posta, egy kulcsmásoló üzlet, és egy biztonságtechnikai szaküzlet. Azt már tisztán ki tudod venni, hogy bármi is jön mögötted, az sebesen rohan. Talán követi a szagodat, mely állatok esetében egy úgynevezett beépített funkció. Azt megint csak hallod, hogy a léptek súlyosak, akár mázsásak is lehetnek. Mi ez?! Medve? Vagy valami más? Ha ez egy medve és valamivel felbőszítetted, nincs semmi esélyed. Ami biztos, hogy üldöződ nem egész egy percen belül be fog érni. El kellene bújnod és elbarikádozni magad, jelen helyzetben nem látsz más megoldást. Na de hova? Csak egy esélyed lesz.
246.
Úgy döntesz nem hallgatsz hisztérikus ösztöneidre. Hát persze, mindig hallottál hangokat a sötétből, mint minden józan ember. De hamar rájössz, hogy tényleg hallgatnod kellett volna ösztöneidre, hisz a jelen helyzetben nincs meg az a biztonságod, hogy magadra zárj egy ajtót. A ködből, jól láthatóan téged üldözve, valamiféle állat rohan ki, de olyan hatalmas, hogy a fejét akkor érnéd el, ha egy veled egymagasságú létrára állnál. A látványtól már hallgatni kezdesz ösztöneidre: sarkon fordulsz és rohansz. De ehhez már késő. A hatalmas állatszerűség könnyedén beér, és karmaival áttépi a kabátod, bőrödet, és az inakat és izmokat, sőt még csontod is törik, nem is egy. Arcra vágódsz, reflexszerűen sikoltva segítségért és a fájdalom enyhítéséért, de ez nem állítja meg az állatszerűséget. A hátad közepébe tapos, hogy ne ficánkolj, majd két mancsával megfogja fejed és véres masszává roppantja koponyádat. KALANDOD ITT VÉGET ÉRT.
Úgy döntesz nem hallgatsz hisztérikus ösztöneidre. Hát persze, mindig hallottál hangokat a sötétből, mint minden józan ember. De hamar rájössz, hogy tényleg hallgatnod kellett volna ösztöneidre, hisz a jelen helyzetben nincs meg az a biztonságod, hogy magadra zárj egy ajtót. A ködből, jól láthatóan téged üldözve, valamiféle állat rohan ki, de olyan hatalmas, hogy a fejét akkor érnéd el, ha egy veled egymagasságú létrára állnál. A látványtól már hallgatni kezdesz ösztöneidre: sarkon fordulsz és rohansz. De ehhez már késő. A hatalmas állatszerűség könnyedén beér, és karmaival áttépi a kabátod, bőrödet, és az inakat és izmokat, sőt még csontod is törik, nem is egy. Arcra vágódsz, reflexszerűen sikoltva segítségért és a fájdalom enyhítéséért, de ez nem állítja meg az állatszerűséget. A hátad közepébe tapos, hogy ne ficánkolj, majd két mancsával megfogja fejed és véres masszává roppantja koponyádat. KALANDOD ITT VÉGET ÉRT.
248.
Befutsz a postára a sikátorból, pontosabban így tennél, de az ajtót zárva találod. Nem tudod, hogy sikerül-e betörni. Üldöződ már bejutott az üzletbe, és hamar itt lesz mögötted.
Befutsz a postára a sikátorból, pontosabban így tennél, de az ajtót zárva találod. Nem tudod, hogy sikerül-e betörni. Üldöződ már bejutott az üzletbe, és hamar itt lesz mögötted.
250.
Belépsz az étterembe. Az ajtó nyitva.
A jelek szerint akár negyven ember is befért volna ide, plusz a személyzet: nyolc-, négy-, és kétszemélyes asztalok várják még most is a vendégeket, melyek már egy ideje nem járhattak itt: a poharakat és tányérokat por borítja, a terítők sarkait és széleit már kikezdte a penész.
A bejárat mellett balra egy piciny fülkében talán valamiféle fogadószemélyzet ellenőrizhette a belépőket, vagy vehette át a kabátokat. A jobb oldali falnál bárpult húzódik, mögötte a falon a polcok roskadásig tele szeszes italokkal. A bárpult bal oldalán, a bejárattal átellenes oldalon egy „Csak személyzet!” feliratú ajtó nyílik. Bal oldalon, szintén az átellenes sarokban egy újabb ajtó nyílik, „WC, és „Szobák” felirattal. Telefont innen nem látsz egyelőre.
Belépsz az étterembe. Az ajtó nyitva.
A jelek szerint akár negyven ember is befért volna ide, plusz a személyzet: nyolc-, négy-, és kétszemélyes asztalok várják még most is a vendégeket, melyek már egy ideje nem járhattak itt: a poharakat és tányérokat por borítja, a terítők sarkait és széleit már kikezdte a penész.
A bejárat mellett balra egy piciny fülkében talán valamiféle fogadószemélyzet ellenőrizhette a belépőket, vagy vehette át a kabátokat. A jobb oldali falnál bárpult húzódik, mögötte a falon a polcok roskadásig tele szeszes italokkal. A bárpult bal oldalán, a bejárattal átellenes oldalon egy „Csak személyzet!” feliratú ajtó nyílik. Bal oldalon, szintén az átellenes sarokban egy újabb ajtó nyílik, „WC, és „Szobák” felirattal. Telefont innen nem látsz egyelőre.
251.
Befutsz a postára. Belököd az ajtót és egyből be is csukod magad után.
Három piciny ablakon át lehetett feladni leveleinket, a polcok még mindig tele füzetekkel, borítékokkal, a plafonról félig leszakadt neonlámpa lóg. Máris körbenézel, mit tudnál torlaszként használni. Egy asztalon akad meg a szemed. Máris megfogod a sarkát és elkezded húzni. Az ajtó elé tolod, és a következő pillanatban észreveszed a téged üldöző valamit. Hatalmas. Létrára kéne állnod, hogy elérd a fejét, mely… Szinte szédelegsz a látványtól. Hatalmas mancsával egy hatalmas ütést mér az ajtóra, mely az asztalt is hátratolja.
Mindeközben csak valami hümmögést hallat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Számítanál valami velőtrázó üvöltésre, de ez elmarad. A fejének látványa megtette már hatását. Az biztos, hogy ez a valami be fog jönni. Hátrafutsz a hátsó részbe, talán kijutsz ott valami hátsó sikátorba. Egy ajtó zárja utadat, mely kifelé nyílik, de egy lakatot tettek rá. Erősen meg kéne nyomnod, hogy kiszakítsd a pántot és kijuss.
Befutsz a postára. Belököd az ajtót és egyből be is csukod magad után.
Három piciny ablakon át lehetett feladni leveleinket, a polcok még mindig tele füzetekkel, borítékokkal, a plafonról félig leszakadt neonlámpa lóg. Máris körbenézel, mit tudnál torlaszként használni. Egy asztalon akad meg a szemed. Máris megfogod a sarkát és elkezded húzni. Az ajtó elé tolod, és a következő pillanatban észreveszed a téged üldöző valamit. Hatalmas. Létrára kéne állnod, hogy elérd a fejét, mely… Szinte szédelegsz a látványtól. Hatalmas mancsával egy hatalmas ütést mér az ajtóra, mely az asztalt is hátratolja.
Mindeközben csak valami hümmögést hallat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Számítanál valami velőtrázó üvöltésre, de ez elmarad. A fejének látványa megtette már hatását. Az biztos, hogy ez a valami be fog jönni. Hátrafutsz a hátsó részbe, talán kijutsz ott valami hátsó sikátorba. Egy ajtó zárja utadat, mely kifelé nyílik, de egy lakatot tettek rá. Erősen meg kéne nyomnod, hogy kiszakítsd a pántot és kijuss.
Sikeresen kijutsz a hátsó részbe, mely valóban egy sikátor. Magas kerítés határolja, átmászni nem lenne időd. Mindenféle limlomot gyűjtöttek itt zsákokban. Átugrálhatsz rajtuk és megpróbálhatsz bejutni másik épületbe, mert ha nem, üldöződ beér.
Kétségbeesetten igyekszel kitolni az ajtót, már üvöltesz az erőkifejtéstől. De sajnos kísérleted nem vezet eredményre. Üldöződ betöri az ajtót, átvág a helyiségen és a magasba emeli mancsát …
A hatalmas ütés péppé zúzza koponyádat. Nem érzékeled már, hogy mi történik ezután veled.
KALANDOD ITT VÉGET ÉRT.
252.
Befutsz a kulcsmásoló üzletbe.
A szemben lévő hosszú pulton két piciny köszörű áll, a falakat kulcsok százai borítják. A pult mellett a hátsó részbe lehet menni. Máris körbenézel, mit tudnál torlaszként használni. Egy asztalon akad meg a szemed. Máris megfogod a sarkát és elkezded húzni. Az ajtó elé tolod, és a következő pillanatban észreveszed a téged üldöző valamit. Hatalmas. Létrára kéne állnod, hogy elérd a fejét, mely… Szinte szédelegsz a látványtól. Hatalmas mancsával egy hatalmas ütést mér az ajtóra, mely az asztalt is hátratolja. Mindeközben csak valami hümmögést hallat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Számítanál valami velőtrázó üvöltésre, de ez elmarad. A fejének látványa megtette már hatását. Az biztos, hogy ez a valami be fog jönni. Hátrafutsz a hátsó részbe, talán kijutsz ott valami hátsó sikátorba. Egy ajtó zárja utadat, mely kifelé nyílik, de egy lakatot tettek rá. Erősen meg kéne nyomnod, hogy kiszakítsd a pántot és kijuss.
Befutsz a kulcsmásoló üzletbe.
A szemben lévő hosszú pulton két piciny köszörű áll, a falakat kulcsok százai borítják. A pult mellett a hátsó részbe lehet menni. Máris körbenézel, mit tudnál torlaszként használni. Egy asztalon akad meg a szemed. Máris megfogod a sarkát és elkezded húzni. Az ajtó elé tolod, és a következő pillanatban észreveszed a téged üldöző valamit. Hatalmas. Létrára kéne állnod, hogy elérd a fejét, mely… Szinte szédelegsz a látványtól. Hatalmas mancsával egy hatalmas ütést mér az ajtóra, mely az asztalt is hátratolja. Mindeközben csak valami hümmögést hallat, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Számítanál valami velőtrázó üvöltésre, de ez elmarad. A fejének látványa megtette már hatását. Az biztos, hogy ez a valami be fog jönni. Hátrafutsz a hátsó részbe, talán kijutsz ott valami hátsó sikátorba. Egy ajtó zárja utadat, mely kifelé nyílik, de egy lakatot tettek rá. Erősen meg kéne nyomnod, hogy kiszakítsd a pántot és kijuss.
Sikeresen kijutsz a hátsó részbe, mely valóban egy sikátor. Magas kerítés határolja, átmászni nem lenne időd. Mindenféle limlomot gyűjtöttek itt zsákokban. Átugrálhatsz rajtuk és megpróbálhatsz bejutni másik épületbe, mert ha nem, üldöződ beér.
Kétségbeesetten igyekszel kitolni az ajtót, már üvöltesz az erőkifejtéstől. De sajnos kísérleted nem vezet eredményre. Üldöződ betöri az ajtót, átvág a helyiségen és a magasba emeli mancsát …
A hatalmas ütés péppé zúzza koponyádat. Nem érzékeled már, hogy mi történik ezután veled.
KALANDOD ITT VÉGET ÉRT.
253.
Befutsz a biztonságtechnikai üzletbe. Az ajtó nyitva. Bevágod magad mögött és ráteszed a masszív pántokat, mely akár elmehetne az üzlet reklámjának is. Hallod üldöződet, hogy jelen tartózkodási helyed felé fordul. Ráver párat az ajtóra, de mintha ezután feladná. Kilesel a rácsokkal erősített ablakon át az utcára, és látod üldöződet eltávolodni az épülettől vissza a templom felé. Hamar eltűnik a ködben.
Úgy döntesz, nem kéne megvárni míg visszatér.
Befutsz a biztonságtechnikai üzletbe. Az ajtó nyitva. Bevágod magad mögött és ráteszed a masszív pántokat, mely akár elmehetne az üzlet reklámjának is. Hallod üldöződet, hogy jelen tartózkodási helyed felé fordul. Ráver párat az ajtóra, de mintha ezután feladná. Kilesel a rácsokkal erősített ablakon át az utcára, és látod üldöződet eltávolodni az épülettől vissza a templom felé. Hamar eltűnik a ködben.
Úgy döntesz, nem kéne megvárni míg visszatér.
254.
Befutsz a kulcsmásoló üzletbe a sikátorból, pontosabban így tennél, de az ajtót zárva találod. Nem tudod, hogy sikerül-e betörni. Üldöződ már bejutott a postára és hamar itt lesz mögötted.
Befutsz a kulcsmásoló üzletbe a sikátorból, pontosabban így tennél, de az ajtót zárva találod. Nem tudod, hogy sikerül-e betörni. Üldöződ már bejutott a postára és hamar itt lesz mögötted.
255.
Befutsz a biztonságtechnikai üzletbe a sikátorból. Szerencsédre az ajtó nyitva. Be is csukod magad mögött. Az ajtó belső felére – mintha az üzlet önmagát reklámozná – masszív zárpántokat erősítettek. Rá is fordítod őket és elhátrálsz az ajtótól, ami máris döngeni kezd. Az üzletben szerteszét széfek, láncok, lakatok tömege sorakozik polcokon. Még a főbejárat is masszív védelemmel van ellátva. Nem tudod, meddig bírja a hátsó ajtó, sem azt, hogy az üldöződ be is fér-e majd az ajtón.
Befutsz a biztonságtechnikai üzletbe a sikátorból. Szerencsédre az ajtó nyitva. Be is csukod magad mögött. Az ajtó belső felére – mintha az üzlet önmagát reklámozná – masszív zárpántokat erősítettek. Rá is fordítod őket és elhátrálsz az ajtótól, ami máris döngeni kezd. Az üzletben szerteszét széfek, láncok, lakatok tömege sorakozik polcokon. Még a főbejárat is masszív védelemmel van ellátva. Nem tudod, meddig bírja a hátsó ajtó, sem azt, hogy az üldöződ be is fér-e majd az ajtón.
256.
Nekifeszülsz az ajtónak.
Nekifeszülsz az ajtónak.
Bejutsz a kulcsmásoló üzletbe és azonnal be is csukod az ajtót magad mögött. A következő döngés sejteti, hogy az ajtó nem fog sokáig kitartani. Azonban a lény méretéből következően talán nyerhetsz egy kis időt és messze futhatsz innen, vagy megpróbálhatod a biztonságtechnikai üzletet.
Kétségbeesetten igyekszel kitolni az ajtót, már üvöltesz az erőkifejtéstől. De sajnos kísérleted nem vezet eredményre. Üldöződ betöri az ajtót, átvág a helyiségen és a magasba emeli mancsát …
A hatalmas ütés péppé zúzza koponyádat. Nem érzékeled már, hogy mi történik ezután veled.
KALANDOD ITT VÉGET ÉRT.
257.
Nekifeszülsz az ajtónak
Nekifeszülsz az ajtónak
Bejutsz a postára és azonnal be is csukod az ajtót magad mögött. A következő döngés sejteti, hogy az ajtó nem fog sokáig kitartani. Azonban a lény méretéből következően talán nyerhetsz egy kis időt és messze futhatsz innen, vagy megpróbálhatod a biztonságtechnikai üzletet.
Kétségbeesetten igyekszel kitolni az ajtót, már üvöltesz az erőkifejtéstől. De sajnos kísérleted nem vezet eredményre. Üldöződ betöri az ajtót, átvág a helyiségen és a magasba emeli mancsát …
A hatalmas ütés péppé zúzza koponyádat. Nem érzékeled már, hogy mi történik ezután veled.
KALANDOD ITT VÉGET ÉRT.
259.
Kirohansz az útra és a biztonságtechnikai üzlet felé fordulsz. Az ajtó nyitva. Be is csukod magad mögött, és ráteszed a pántokat a belső felén.
Az üzletben szerteszét széfek, láncok, lakatok tömege sorakozik polcokon. Hallod üldöződet, hogy átvág a szomszédos üzleten, és jelen tartózkodási helyed felé fordul. Ráver párat az ajtóra, de mintha ezután feladná. Kilesel a rácsokkal erősített ablakon át az utcára, és látod üldöződet eltávolodni az épülettől vissza a templom felé. Hamar eltűnik a ködben. Úgy döntesz, nem kéne megvárni míg visszatér.
Kirohansz az útra és a biztonságtechnikai üzlet felé fordulsz. Az ajtó nyitva. Be is csukod magad mögött, és ráteszed a pántokat a belső felén.
Az üzletben szerteszét széfek, láncok, lakatok tömege sorakozik polcokon. Hallod üldöződet, hogy átvág a szomszédos üzleten, és jelen tartózkodási helyed felé fordul. Ráver párat az ajtóra, de mintha ezután feladná. Kilesel a rácsokkal erősített ablakon át az utcára, és látod üldöződet eltávolodni az épülettől vissza a templom felé. Hamar eltűnik a ködben. Úgy döntesz, nem kéne megvárni míg visszatér.
260.
Kijössz az épületből, és messze rohansz innen.
Gyorsan a Silver Street elágazásánál találod magad. Hallod még üldöződet őrjöngeni, amint kukákat sodor el kezével, üvegeket tör be. Nem tétlenkedsz, berohansz a ködbe, ami a Silver street-en is megállás nélkül hömpölyög.
Kijössz az épületből, és messze rohansz innen.
Gyorsan a Silver Street elágazásánál találod magad. Hallod még üldöződet őrjöngeni, amint kukákat sodor el kezével, üvegeket tör be. Nem tétlenkedsz, berohansz a ködbe, ami a Silver street-en is megállás nélkül hömpölyög.
261.
Befordulsz a Silver street-re. Nyomban rájössz, hogy ezt jól tetted. Üldöződ hallhatólag távolodni kezd tőled.
Az út másik felén még megállsz egy percre, hogy megbizonyosodj biztonságod felől. Egy kukás konténer mögül hallgatózol. Érzed a bent rothadó dolgok szagát, de ez akár mindennapinak is mondható, hiszen te magad is cibáltál ki üzletedből ilyeneket a gyűjtési napokon. Mintha csak tegnap tették volna ki. Üldöződnek teljesen nyoma vész. Abban bizonyos vagy, hogy arra nem mehetsz, ahonnan jöttél.
A Silver és Gold street kereszteződésénél állsz éppen, nyugat felé vezet a Silver street, dél felé a Gold street. Ez utóbbival nincs már dolgod, ezért a Silver street irányába fordulsz, továbbra is követve a nyomokat, melyeket eddig találtál, valamint folytatod a telefon utáni keresést. A sarkon balra egy derékmagasságú betonkerítés határol el szemmel láthatólag egy parkolót, de csak a kerítés tövében parkoló autókat látod, valamint valami nagyobb épület sötét tömegét a parkoló túloldalán. Jobbra egy épület sarka látszódik, de hogy mi lehet az, azt nem tudod. Ahhoz, hogy oda bemenj vissza kéne menned észak felé a Gold street-en, amiről inkább leteszel. Marad a parkoló, vagy tovább a Silver street-en.
Befordulsz a Silver street-re. Nyomban rájössz, hogy ezt jól tetted. Üldöződ hallhatólag távolodni kezd tőled.
Az út másik felén még megállsz egy percre, hogy megbizonyosodj biztonságod felől. Egy kukás konténer mögül hallgatózol. Érzed a bent rothadó dolgok szagát, de ez akár mindennapinak is mondható, hiszen te magad is cibáltál ki üzletedből ilyeneket a gyűjtési napokon. Mintha csak tegnap tették volna ki. Üldöződnek teljesen nyoma vész. Abban bizonyos vagy, hogy arra nem mehetsz, ahonnan jöttél.
A Silver és Gold street kereszteződésénél állsz éppen, nyugat felé vezet a Silver street, dél felé a Gold street. Ez utóbbival nincs már dolgod, ezért a Silver street irányába fordulsz, továbbra is követve a nyomokat, melyeket eddig találtál, valamint folytatod a telefon utáni keresést. A sarkon balra egy derékmagasságú betonkerítés határol el szemmel láthatólag egy parkolót, de csak a kerítés tövében parkoló autókat látod, valamint valami nagyobb épület sötét tömegét a parkoló túloldalán. Jobbra egy épület sarka látszódik, de hogy mi lehet az, azt nem tudod. Ahhoz, hogy oda bemenj vissza kéne menned észak felé a Gold street-en, amiről inkább leteszel. Marad a parkoló, vagy tovább a Silver street-en.
262.
Belépsz a parkolóba.
Hét autó árválkodik itt, egymástól távol. Egyiknek a hátsó ajtaja, egy Peugeot, nyitva áll. Akárki is érkezett vele, egy kis bevásárlókocsiból, mely oldalára borulva pihen a kocsi mellett, éppen pakolt befelé, aztán valami történt. De mi? Még mindig sejtelmed sincs.
Átvizsgálod a parkoló autókat, három nyitva van, sőt egyikben még az indítókulcs is ott pihen, de teljesen lemerült az akkumulátora. A parkoló egy bevásárlóközponthoz tartozik. Kétszárnyú ajtaján az üveg betörve, a szilánkok kifelé és befelé is szóródtak. Belesel, és egy széles folyosót látsz, melyen egykor emberek sétáltak, beszélgettek, nevettek, körülnéztek, de most csak a padlón szétszórt szemét jelzi azt, hogy senki nem járt erre egy ideje.
Belépsz a parkolóba.
Hét autó árválkodik itt, egymástól távol. Egyiknek a hátsó ajtaja, egy Peugeot, nyitva áll. Akárki is érkezett vele, egy kis bevásárlókocsiból, mely oldalára borulva pihen a kocsi mellett, éppen pakolt befelé, aztán valami történt. De mi? Még mindig sejtelmed sincs.
Átvizsgálod a parkoló autókat, három nyitva van, sőt egyikben még az indítókulcs is ott pihen, de teljesen lemerült az akkumulátora. A parkoló egy bevásárlóközponthoz tartozik. Kétszárnyú ajtaján az üveg betörve, a szilánkok kifelé és befelé is szóródtak. Belesel, és egy széles folyosót látsz, melyen egykor emberek sétáltak, beszélgettek, nevettek, körülnéztek, de most csak a padlón szétszórt szemét jelzi azt, hogy senki nem járt erre egy ideje.
263.
Belépsz a bevásárlóközpontba, lépteid alatt ropognak az üvegszilánkok.
Egy széles folyosóra érkezel, melynek két oldalán elfeledett üzletek sorakoznak. A köd ide is beszökött, és eltakarja a folyosó végét. A jobb oldali első üzlet egy telefonszaküzlet, melyben valami csoda folytán találhatsz működő telefont és segítséget hívhatsz. Ezután egy cipőbolt nyílik. Balra az első pedig egy könyvesbolt, utána pedig egy virágüzlet.
Ezek közül mindössze a telefonszaküzlet lehet érdekes számodra, vagy talán beljebb is mehetsz a központba, és keresel valami másik utat (ha tudod hová).
Belépsz a bevásárlóközpontba, lépteid alatt ropognak az üvegszilánkok.
Egy széles folyosóra érkezel, melynek két oldalán elfeledett üzletek sorakoznak. A köd ide is beszökött, és eltakarja a folyosó végét. A jobb oldali első üzlet egy telefonszaküzlet, melyben valami csoda folytán találhatsz működő telefont és segítséget hívhatsz. Ezután egy cipőbolt nyílik. Balra az első pedig egy könyvesbolt, utána pedig egy virágüzlet.
Ezek közül mindössze a telefonszaküzlet lehet érdekes számodra, vagy talán beljebb is mehetsz a központba, és keresel valami másik utat (ha tudod hová).
265.
Elhaladsz a parkoló mellett, a betonkerítés mentén. Nem sokkal később egy kihajtót veszel észre. A jelek szerint a behajtó a Gold street-en lehetett. Rögtön a kihajtó után egy nagyobb épület egyik oldalát látod, ami valójában L alakú, három emeletes lehet, és a parkoló ehhez tartozik. Talán bevásárlóközpont? Vagy iroda?
A köd közben úgy besűrűsödik, hogy az út jobb oldalát már nem látod.
Elhaladsz a parkoló mellett, a betonkerítés mentén. Nem sokkal később egy kihajtót veszel észre. A jelek szerint a behajtó a Gold street-en lehetett. Rögtön a kihajtó után egy nagyobb épület egyik oldalát látod, ami valójában L alakú, három emeletes lehet, és a parkoló ehhez tartozik. Talán bevásárlóközpont? Vagy iroda?
A köd közben úgy besűrűsödik, hogy az út jobb oldalát már nem látod.
266.
Elhaladsz az épület előtt. Rögtön utána egy földszintes tűnik fel, mely a lehúzott fémrácsból és a nem működő neonból ítélve valami garázs lehetett. Egy platós kisteherautó parkol előtte, jól láthatólag üzemképtelenül. Megvizsgálod a rácsot, melynek tövét már úgy belepte a piszok, hogy ezt se nyitották már ki vagy tíz éve.
Rögtön a garázs után az út véget ér és egy szakadékba torkollik. Nem látod sem a másik oldalát, sem az alját. Mi történhetett itt? Földrengés?
A Silver street ezen oldalán nem látsz más érdekességet, ezért átmész a másik oldalra.
A köd egyszeriben egy szélfuvallatnak köszönhetően ritkásabbá válik, és a látótávolságot egészen húsz méterre terjeszti ki. Egy kétszintes épület tűnik fel előtted. Egy társasház. A bejárata azonban vaskos fémlemezekkel van megerősítve, nehogy valaki bemenjen. Azt rögtön látod, hogy ezek leszedéséhez komoly szerszámok és több ember is kellene. Az épülettől jobbra egy piciny játszótér terül el, mögötte a társasház másik fala, vagyis ez is L alakú, és két szinten akár 30-40 lakásnak is otthont adhatott. A játszótér elhagyatottnak tűnik, a hinták rozsdásak.
Átlátsz a másik oldalra megint, ahol látod a parkolót. Aztán mikor ezeket megfigyelted, a köd ismét beszűkíti a látótávolságot, hogy már a játszótér első hintáját sem látod. A társasházba nem tudsz bemenni, ezért marad a parkoló.
Elhaladsz az épület előtt. Rögtön utána egy földszintes tűnik fel, mely a lehúzott fémrácsból és a nem működő neonból ítélve valami garázs lehetett. Egy platós kisteherautó parkol előtte, jól láthatólag üzemképtelenül. Megvizsgálod a rácsot, melynek tövét már úgy belepte a piszok, hogy ezt se nyitották már ki vagy tíz éve.
Rögtön a garázs után az út véget ér és egy szakadékba torkollik. Nem látod sem a másik oldalát, sem az alját. Mi történhetett itt? Földrengés?
A Silver street ezen oldalán nem látsz más érdekességet, ezért átmész a másik oldalra.
A köd egyszeriben egy szélfuvallatnak köszönhetően ritkásabbá válik, és a látótávolságot egészen húsz méterre terjeszti ki. Egy kétszintes épület tűnik fel előtted. Egy társasház. A bejárata azonban vaskos fémlemezekkel van megerősítve, nehogy valaki bemenjen. Azt rögtön látod, hogy ezek leszedéséhez komoly szerszámok és több ember is kellene. Az épülettől jobbra egy piciny játszótér terül el, mögötte a társasház másik fala, vagyis ez is L alakú, és két szinten akár 30-40 lakásnak is otthont adhatott. A játszótér elhagyatottnak tűnik, a hinták rozsdásak.
Átlátsz a másik oldalra megint, ahol látod a parkolót. Aztán mikor ezeket megfigyelted, a köd ismét beszűkíti a látótávolságot, hogy már a játszótér első hintáját sem látod. A társasházba nem tudsz bemenni, ezért marad a parkoló.
267.
Átmész az út jobb oldalára. Egy kétszintes épület tűnik fel előtted. Egy társasház.
A bejárata azonban vaskos fémlemezekkel van megerősítve, nehogy valaki bemenjen. Azt rögtön látod, hogy ezek leszedéséhez komoly szerszámok és több ember is kellene. Az épülettől jobbra egy piciny játszótér terül el, mögötte a társasház másik fala, vagyis ez is L alakú, és két szinten akár 30-40 lakásnak is otthont adhatott. A játszótér elhagyatottnak tűnik, a hinták rozsdásak. Átlátsz a másik oldalra megint, ahol látod a parkolót. Aztán mikor ezeket megfigyelted, a köd ismét beszűkíti a látótávolságot, hogy már a játszótér első hintáját sem látod. A társasházba nem tudsz bemenni, ezért marad a parkoló.
Átmész az út jobb oldalára. Egy kétszintes épület tűnik fel előtted. Egy társasház.
A bejárata azonban vaskos fémlemezekkel van megerősítve, nehogy valaki bemenjen. Azt rögtön látod, hogy ezek leszedéséhez komoly szerszámok és több ember is kellene. Az épülettől jobbra egy piciny játszótér terül el, mögötte a társasház másik fala, vagyis ez is L alakú, és két szinten akár 30-40 lakásnak is otthont adhatott. A játszótér elhagyatottnak tűnik, a hinták rozsdásak. Átlátsz a másik oldalra megint, ahol látod a parkolót. Aztán mikor ezeket megfigyelted, a köd ismét beszűkíti a látótávolságot, hogy már a játszótér első hintáját sem látod. A társasházba nem tudsz bemenni, ezért marad a parkoló.
269.
A jobb oldali első ház irányába indulsz.
Hamar látod, hogy ez egy fából épített tipikus amerikai kisvárosi ház földszinttel és egy emelettel, fehér falakkal. Az épületet és körben a telket derékmagasságú, vajszínűre festett kerítés öleli körbe. A kis kapun belépve egy keskeny, kockakövekkel kirakott járda vezet egy rövid lépcsősorhoz, ami egy L alakú teraszra fut fel. A bejárat az utca oldalán nyílik, a jobb oldalon egy koszos dohányzóasztal áll két székkel, és ott is egy ablakkal. Hallgatózol, de semmit nem hallasz. Belesel az ablakon jobb oldalon, de csak egy nappalit látsz egy kikapcsolt TV-vel, kanapéval.
A jobb oldali első ház irányába indulsz.
Hamar látod, hogy ez egy fából épített tipikus amerikai kisvárosi ház földszinttel és egy emelettel, fehér falakkal. Az épületet és körben a telket derékmagasságú, vajszínűre festett kerítés öleli körbe. A kis kapun belépve egy keskeny, kockakövekkel kirakott járda vezet egy rövid lépcsősorhoz, ami egy L alakú teraszra fut fel. A bejárat az utca oldalán nyílik, a jobb oldalon egy koszos dohányzóasztal áll két székkel, és ott is egy ablakkal. Hallgatózol, de semmit nem hallasz. Belesel az ablakon jobb oldalon, de csak egy nappalit látsz egy kikapcsolt TV-vel, kanapéval.
270.
CSOMÓPONT: B
A jobb oldali első háznál állsz, a Bronze street-en.
CSOMÓPONT: B
A jobb oldali első háznál állsz, a Bronze street-en.
271.
Kopogsz párat a bejárati ajtón, de semmi válasz nem érkezik. Hallgatózol, de semmi.
Kopogsz párat a bejárati ajtón, de semmi válasz nem érkezik. Hallgatózol, de semmi.
272.
Kopogsz az ablakon, de semmi válasz nem érkezik. Hallgatózol, lesel folyamatosan befelé, de semmi.
Kopogsz az ablakon, de semmi válasz nem érkezik. Hallgatózol, lesel folyamatosan befelé, de semmi.
273.
Elforgatod a bejárati ajtó kilincsét. Nyitva. Benyomod az ajtót és bekukkantasz. Jobbra egy akasztó, tele kabáttal, alatta cipőkkel. Szemben egy lépcsősor fut az emeletre. Mellette egy keskeny járat vezet hátra, nem tudod kivenni mi lehet ott. Jobbra és balra szobák nyílnak, ajtajuk nyitva. A baloldali lakószobának tűnik: látod a megvetett ágyat, a szekrényt. A jobboldali ablaka mögött látod a terasz merevítőoszlopait, a TV-t, a kanapét. A falakat családi fotók díszítik, úgy látod hogy egy négytagú család élt itt két lánygyermekkel. Vajon hol lehetnek? Meg hol van úgy egyáltalán mindenki?
Elforgatod a bejárati ajtó kilincsét. Nyitva. Benyomod az ajtót és bekukkantasz. Jobbra egy akasztó, tele kabáttal, alatta cipőkkel. Szemben egy lépcsősor fut az emeletre. Mellette egy keskeny járat vezet hátra, nem tudod kivenni mi lehet ott. Jobbra és balra szobák nyílnak, ajtajuk nyitva. A baloldali lakószobának tűnik: látod a megvetett ágyat, a szekrényt. A jobboldali ablaka mögött látod a terasz merevítőoszlopait, a TV-t, a kanapét. A falakat családi fotók díszítik, úgy látod hogy egy négytagú család élt itt két lánygyermekkel. Vajon hol lehetnek? Meg hol van úgy egyáltalán mindenki?
274.
Megpróbálod kinyitni az ablakot, de belülről van zárva. Betörheted, ha akarod, de azt biztosan meghallják majd.
Megpróbálod kinyitni az ablakot, de belülről van zárva. Betörheted, ha akarod, de azt biztosan meghallják majd.
275.
Hátramész a kertbe. Nem túl nagy, talán tizenötször tizenöt méteres. A köd látni engedi a hátsó magas fakerítést, amire a „Vigyázz, zuhanásveszély!” táblát aggatták. Tehát mögötte van a szakadék. A kert szélén, a derékmagasságú- és a fakerítés mentén, virágágyások húzódnak, bennük elhervadt növények maradványaival. Nos igen, a jelek szerint még eső sem esett egy ideje errefelé. A kert közepén egy fa áll, ágain elszáradt és megsárgult levelek. Nem tudod megmondani milyen fa lehet ez, de nem is nagyon érdekel. A kert jobb oldali végében egy piciny fészer áll, melyben valószínűleg kerti szerszámok, fűnyíró és egyebek rejteznek.
Hátramész a kertbe. Nem túl nagy, talán tizenötször tizenöt méteres. A köd látni engedi a hátsó magas fakerítést, amire a „Vigyázz, zuhanásveszély!” táblát aggatták. Tehát mögötte van a szakadék. A kert szélén, a derékmagasságú- és a fakerítés mentén, virágágyások húzódnak, bennük elhervadt növények maradványaival. Nos igen, a jelek szerint még eső sem esett egy ideje errefelé. A kert közepén egy fa áll, ágain elszáradt és megsárgult levelek. Nem tudod megmondani milyen fa lehet ez, de nem is nagyon érdekel. A kert jobb oldali végében egy piciny fészer áll, melyben valószínűleg kerti szerszámok, fűnyíró és egyebek rejteznek.
276.
Elindulsz felfelé az emeletre. Lépteid alatt finoman nyikorog a lépcső. Menet közben szemügyre veszed az egykoron itt élő családi fotókat. Boldogok voltak, kirándultak sok országban. Az emeletre érve három szobát találsz, valamint egy fürdőszobát és egy WC-t.
A három szobát a jelek szerint már valaki átkutathatta: minden széttúrva, szétszórva. Bepillantasz, de telefonnak nyomát sem látod, se áramforrásnak. A fürdőszoba kádjában vizet látsz. Már nagyon szomjas vagy, ezért közel hajolsz és megszagolod. Tisztának tűnik. Láthatóan nemrég valaki teleengedte a kádat, de már nem fürdött le. Tenyeredbe mersz némi vizet és kiszürcsölöd. Kellemes érzés tölt el, amint a folyadék lefolyik nyelőcsöveden. Bepillantasz a WC-be is és úgy döntesz elvégzed dolgodat is, hiszen már egy ideje úton vagy. Lehúznád a WC-t, de a tartály üres. „Akkor hogyan lett tele a kád, ha nincs víz?!” – merül fel benned a gondolat. A fürdőben még találsz egy csomag kötszert és sebtapaszokat is.
Elindulsz felfelé az emeletre. Lépteid alatt finoman nyikorog a lépcső. Menet közben szemügyre veszed az egykoron itt élő családi fotókat. Boldogok voltak, kirándultak sok országban. Az emeletre érve három szobát találsz, valamint egy fürdőszobát és egy WC-t.
A három szobát a jelek szerint már valaki átkutathatta: minden széttúrva, szétszórva. Bepillantasz, de telefonnak nyomát sem látod, se áramforrásnak. A fürdőszoba kádjában vizet látsz. Már nagyon szomjas vagy, ezért közel hajolsz és megszagolod. Tisztának tűnik. Láthatóan nemrég valaki teleengedte a kádat, de már nem fürdött le. Tenyeredbe mersz némi vizet és kiszürcsölöd. Kellemes érzés tölt el, amint a folyadék lefolyik nyelőcsöveden. Bepillantasz a WC-be is és úgy döntesz elvégzed dolgodat is, hiszen már egy ideje úton vagy. Lehúznád a WC-t, de a tartály üres. „Akkor hogyan lett tele a kád, ha nincs víz?!” – merül fel benned a gondolat. A fürdőben még találsz egy csomag kötszert és sebtapaszokat is.
277.
A hátsó helyiség felé veszed az irányt a lépcső mellett a keskeny folyosón. A konyhába érkezel.
Nem mersz benézni a hűtőbe, mert ha ezt a helyet minden lakos elhagyta tíz éve – még mindig ismeretlen okok miatt – akkor biztosan hagytak hátra romlandó élelmiszert, melynek ennyi idő után mindene van, csak kellemes illata nincs. A konyhában egy hosszú pulton lehetett előkészíteni a főzéshez a hozzávalókat, a tűzhely középen, ami elválasztja a pultot a széles üvegajtótól, ami pedig a kertre néz. A tűzhely felett egy elszívót látsz, a gőzt a plafonon át vezették ki a szabadba. A pulton kések sokasága sorakozik: aki itt élt sok időt tölthetett a konyhában ilyen professzionális felszereléssel. Sajnos mindegyik pengéjét kikezdte a rozsda, de még akármire használhatóak lehetnek.
Megkeresed a telefont, ami a bejárat mellett lóg a falon. Sietve lekapod, és szinte örömittasan kiáltasz fel, mikor hallod a tárcsahangot. Máris kicsapod saját telefonod, de az villan egyet és lemerül. Gondolkodsz kit kéne felhívni. Sajnos túl sokat bíztad magad a saját telefonodra, és nem emlékszel egyetlen barátod vagy családtagod számára sem. Gondolkodsz a segélyhíváson, egy rendőr segítsége jól jönne, de mit mondanál neki? Meg egyáltalán … … azt se tudod még mindig hol a fenében vagy. Talán be tudják mérni a hívást? Teszel egy próbát, de nincs kimenő tárcsahang. Amit roppant érdekesnek találsz. Mi lehet a baj? Mikor újra tárcsáznál, észreveszed a kagyló belső felére ragasztott kis cetlit. Elmosódott a szám sajnos.
„Autómentők 54 ~ 97 ~ ~ 81 ~”
Tehát a harmadik, hatodik, hetedik, és az utolsó szám hiányzik. Valamikor összefutottál valószínűségszámítással, és ha pontos számot nem is, de azt saccolásra meg tudod mondani, hogy sok tízezer variáció létezhet. Ha találnál egy telefonkönyvet, az segítene az azonosításban. Igen.
Gyorsan körbenézel, és valóban találsz is egyet egy tányér alatt. Fellapozod, és egyfajta paranoia kezd kialakulni benned, mikor egy cetlit találsz a neked kellő kitépett oldal helyén.
„Édesem, mindig elfelejtem azt az átkozott telefonszámot, úgyhogy már berágtam és kitéptem a lapot. Nálam lesz mindig, amikor csak használom a kocsit. Csók: Natalie.”
Legyintesz erre, és a telefonkönyvben valami mást keresel, ahonnan segítséget remélhetnél. Találsz is egyet, egy szerelőt, neki talán van vontatója és eltűnhetnél ebből a kísértetvárosból. Máris tárcsázol, megint semmi kimenő tárcsahang. Mérgesen tárcsázod még egyszer a rendőrséget, és mikor megint semmi, már találomra kezdesz hívni számokat a telefonkönyvből, nem is ebben a városban hanem máshol, de… … az égegyadta világon senkivel nem tudsz kapcsolatba lépni.
Hát jó, gondolod magadban. Itt valami nagyon nem stimmel. Megpróbálod az autómentők számát, és mikor leütöd az első két számot, hallod a tárcsahangot, de utána számok hiányában megáll tudományod. Tehát ezt a telefont valaki úgy piszkálta meg, hogy csak és kizárólag az autómentőket tudnád hívni. Aminek pedig nincs meg a száma. Gondolatban összegzed teendőidet: Vagy ezt a telefont használod és kell egy telefonkönyv, vagy keresel egy másikat amin nincs korlátozva semmi kimenő hívás. És most:
A hátsó helyiség felé veszed az irányt a lépcső mellett a keskeny folyosón. A konyhába érkezel.
Nem mersz benézni a hűtőbe, mert ha ezt a helyet minden lakos elhagyta tíz éve – még mindig ismeretlen okok miatt – akkor biztosan hagytak hátra romlandó élelmiszert, melynek ennyi idő után mindene van, csak kellemes illata nincs. A konyhában egy hosszú pulton lehetett előkészíteni a főzéshez a hozzávalókat, a tűzhely középen, ami elválasztja a pultot a széles üvegajtótól, ami pedig a kertre néz. A tűzhely felett egy elszívót látsz, a gőzt a plafonon át vezették ki a szabadba. A pulton kések sokasága sorakozik: aki itt élt sok időt tölthetett a konyhában ilyen professzionális felszereléssel. Sajnos mindegyik pengéjét kikezdte a rozsda, de még akármire használhatóak lehetnek.
Megkeresed a telefont, ami a bejárat mellett lóg a falon. Sietve lekapod, és szinte örömittasan kiáltasz fel, mikor hallod a tárcsahangot. Máris kicsapod saját telefonod, de az villan egyet és lemerül. Gondolkodsz kit kéne felhívni. Sajnos túl sokat bíztad magad a saját telefonodra, és nem emlékszel egyetlen barátod vagy családtagod számára sem. Gondolkodsz a segélyhíváson, egy rendőr segítsége jól jönne, de mit mondanál neki? Meg egyáltalán … … azt se tudod még mindig hol a fenében vagy. Talán be tudják mérni a hívást? Teszel egy próbát, de nincs kimenő tárcsahang. Amit roppant érdekesnek találsz. Mi lehet a baj? Mikor újra tárcsáznál, észreveszed a kagyló belső felére ragasztott kis cetlit. Elmosódott a szám sajnos.
„Autómentők 54 ~ 97 ~ ~ 81 ~”
Tehát a harmadik, hatodik, hetedik, és az utolsó szám hiányzik. Valamikor összefutottál valószínűségszámítással, és ha pontos számot nem is, de azt saccolásra meg tudod mondani, hogy sok tízezer variáció létezhet. Ha találnál egy telefonkönyvet, az segítene az azonosításban. Igen.
Gyorsan körbenézel, és valóban találsz is egyet egy tányér alatt. Fellapozod, és egyfajta paranoia kezd kialakulni benned, mikor egy cetlit találsz a neked kellő kitépett oldal helyén.
„Édesem, mindig elfelejtem azt az átkozott telefonszámot, úgyhogy már berágtam és kitéptem a lapot. Nálam lesz mindig, amikor csak használom a kocsit. Csók: Natalie.”
Legyintesz erre, és a telefonkönyvben valami mást keresel, ahonnan segítséget remélhetnél. Találsz is egyet, egy szerelőt, neki talán van vontatója és eltűnhetnél ebből a kísértetvárosból. Máris tárcsázol, megint semmi kimenő tárcsahang. Mérgesen tárcsázod még egyszer a rendőrséget, és mikor megint semmi, már találomra kezdesz hívni számokat a telefonkönyvből, nem is ebben a városban hanem máshol, de… … az égegyadta világon senkivel nem tudsz kapcsolatba lépni.
Hát jó, gondolod magadban. Itt valami nagyon nem stimmel. Megpróbálod az autómentők számát, és mikor leütöd az első két számot, hallod a tárcsahangot, de utána számok hiányában megáll tudományod. Tehát ezt a telefont valaki úgy piszkálta meg, hogy csak és kizárólag az autómentőket tudnád hívni. Aminek pedig nincs meg a száma. Gondolatban összegzed teendőidet: Vagy ezt a telefont használod és kell egy telefonkönyv, vagy keresel egy másikat amin nincs korlátozva semmi kimenő hívás. És most:
278.
Belépsz a hálóba bal kéz felé: az ágy megvetve, a szekrényajtók résnyire nyitva. Egy kis TV áll a sarokban egy állványon, de nem működik. Az ágy melletti éjjeliszekrényen egy papírfecnin egy üzenetet találsz. Az egykoron itt élő férj hagyhatta itt a feleségének: „Drágám. Ne haragudj, hogy nem szóltam még tegnap este, de már aludtál, nekem meg korán kellett kelnem és indulnom, mikor meg még aludtál. A lényeg: ma későn érek haza. Ha tudsz, várj meg a bevásárlással, de ha nem érek haza hétig induljatok el nyugodtan. Elviszem a Fordot, mert vagy kétszáz kilométert is vezetnem kell ma, bocsáss meg. Igyekszem haza. Puszillak.” Láthatólag harmóniában élt itt a házaspár és a gyermekeik.
Belépsz a hálóba bal kéz felé: az ágy megvetve, a szekrényajtók résnyire nyitva. Egy kis TV áll a sarokban egy állványon, de nem működik. Az ágy melletti éjjeliszekrényen egy papírfecnin egy üzenetet találsz. Az egykoron itt élő férj hagyhatta itt a feleségének: „Drágám. Ne haragudj, hogy nem szóltam még tegnap este, de már aludtál, nekem meg korán kellett kelnem és indulnom, mikor meg még aludtál. A lényeg: ma későn érek haza. Ha tudsz, várj meg a bevásárlással, de ha nem érek haza hétig induljatok el nyugodtan. Elviszem a Fordot, mert vagy kétszáz kilométert is vezetnem kell ma, bocsáss meg. Igyekszem haza. Puszillak.” Láthatólag harmóniában élt itt a házaspár és a gyermekeik.
279.
Belépsz a nappaliba jobb oldalon. Megnézed a TV-t, hogy üzemel-e, mert ha igen akkor áram is van. De szomorúan tapasztalod, hogy nem.
A szoba rendezettnek tűnik, csak épp elhagyatottnak. Átkutatod a szekrények fiókjait, de ruhákon kívül nem találsz semmi használhatót. Már épp az utolsó fiókot tolod be, mikor a fiókos szekrényen egy papírfecnit veszel észre, rajta egy üzenettel. „Későn értél haza, úgyhogy nem vártunk meg, ne haragudj. Megkockáztatom a kocsit, de ha megint lerohad hívd fel kérlek az autómentőket és gyertek a bevásárlóközpont felé. A konyhai telefont használd, mert a fenti megint nem működik. Puszi: Clara” Az üzenetet a feleség hagyhatta itt a férjnek. Rögtön szemet szúr az üzenetben a szó: autómentő. Igen, ez kell neked. Fel kéne hívnod. Talán a konyhából?
Belépsz a nappaliba jobb oldalon. Megnézed a TV-t, hogy üzemel-e, mert ha igen akkor áram is van. De szomorúan tapasztalod, hogy nem.
A szoba rendezettnek tűnik, csak épp elhagyatottnak. Átkutatod a szekrények fiókjait, de ruhákon kívül nem találsz semmi használhatót. Már épp az utolsó fiókot tolod be, mikor a fiókos szekrényen egy papírfecnit veszel észre, rajta egy üzenettel. „Későn értél haza, úgyhogy nem vártunk meg, ne haragudj. Megkockáztatom a kocsit, de ha megint lerohad hívd fel kérlek az autómentőket és gyertek a bevásárlóközpont felé. A konyhai telefont használd, mert a fenti megint nem működik. Puszi: Clara” Az üzenetet a feleség hagyhatta itt a férjnek. Rögtön szemet szúr az üzenetben a szó: autómentő. Igen, ez kell neked. Fel kéne hívnod. Talán a konyhából?
280.
Könyököddel megütöd az üvegtáblát, ami hangos csörömpöléssel betörik, a szilánkok befelé hullanak.
Füled még cseng pár másodpercig, és rögtön rájössz, hogy talán nem kellett volna betörnöd az ablakot.
Valamiféle morgást hallasz a ház mögül. Talán egy kutyát dühítettél fel éppen?
Teszel egy lépést hátrafelé, és sejtésed beigazolódik: valóban egy kutya ront feléd a kertből: egy dobermann.
A morgása után már semmiféle hangot nem hallat, egyszerűen megrohamoz téged.
Könyököddel megütöd az üvegtáblát, ami hangos csörömpöléssel betörik, a szilánkok befelé hullanak.
Füled még cseng pár másodpercig, és rögtön rájössz, hogy talán nem kellett volna betörnöd az ablakot.
Valamiféle morgást hallasz a ház mögül. Talán egy kutyát dühítettél fel éppen?
Teszel egy lépést hátrafelé, és sejtésed beigazolódik: valóban egy kutya ront feléd a kertből: egy dobermann.
A morgása után már semmiféle hangot nem hallat, egyszerűen megrohamoz téged.
Használt fegyver, majd annak esélymódosítója az alap százalékos sikeresélyhez:
Megölöd ellenfeled.
Szerencsédre a harc során nem igazán sérültél meg fizikálisan, melyet magad sem értesz, hogyan történhetett. Lenyugszol, szívverésed visszaáll a normál ütemre.
A szobát átkutatod, - legfőképp telefon után - de semmit nem találsz.
A szobát átkutatod, - legfőképp telefon után - de semmit nem találsz.
281.
A fészerhez sétálsz, és megvizsgálod a bejáratot. Egy lakat zárja, melyet reflexszerűen megrángatsz és meglepetésedre ki is nyílik. Kinyitod a fészer ajtaját. Bent egy fűnyírót látsz. Nem hiszed, hogy érdemes lenne próbálkozni a beindításával, még ha valami csoda folytán működne is. A falon körbe sövénynyírók, szegélyvágó ollók, kis sarlók, ültetőásók. Egy szerszámos láda is hever a sarokban, melyet kinyitsz. Bent egy szöghúzó kalapács pihen, feje már rozsdásodni kezdett.
A fészerhez sétálsz, és megvizsgálod a bejáratot. Egy lakat zárja, melyet reflexszerűen megrángatsz és meglepetésedre ki is nyílik. Kinyitod a fészer ajtaját. Bent egy fűnyírót látsz. Nem hiszed, hogy érdemes lenne próbálkozni a beindításával, még ha valami csoda folytán működne is. A falon körbe sövénynyírók, szegélyvágó ollók, kis sarlók, ültetőásók. Egy szerszámos láda is hever a sarokban, melyet kinyitsz. Bent egy szöghúzó kalapács pihen, feje már rozsdásodni kezdett.
282.
Belépsz a telefonszaküzletbe. Az üvegajtót mikor benyomod hallasz egy elektromos aktiváló szerkezetet, talán valami csengő szólalhatott meg mikor egy vevő belépett, de most ez néma marad. A polcokon körben becsomagolt telefonok várakoznak még mindig arra, hogy valaki megvegye őket, de ez már nem fog megtörténni. Minden modell a tíz évvel ezelőtt divatos darab volt. Kibontasz egyet, keresel egy töltőt is hozzá, de nincs áramforrás. Találsz egy mobil aksit is, de már az is lemerült.
Érdekes módon egy pultra kitéve egy zseblámpát találsz. Megpróbálod működik-e, és valóban.
Nem lévén más dolgod itt kijössz és beljebb mész a központba.
Belépsz a telefonszaküzletbe. Az üvegajtót mikor benyomod hallasz egy elektromos aktiváló szerkezetet, talán valami csengő szólalhatott meg mikor egy vevő belépett, de most ez néma marad. A polcokon körben becsomagolt telefonok várakoznak még mindig arra, hogy valaki megvegye őket, de ez már nem fog megtörténni. Minden modell a tíz évvel ezelőtt divatos darab volt. Kibontasz egyet, keresel egy töltőt is hozzá, de nincs áramforrás. Találsz egy mobil aksit is, de már az is lemerült.
Érdekes módon egy pultra kitéve egy zseblámpát találsz. Megpróbálod működik-e, és valóban.
Nem lévén más dolgod itt kijössz és beljebb mész a központba.
283.
Beljebb mész a központba. Szinte magad elé képzeled a nyüzsgő folyosót, a telefonáló embereket, családokat, párokat. De most csak te vagy itt.
Már feltűnik a harmadik üzlet jobb és bal oldalon, de mielőtt ki tudnád venni mik lehetnek ezek valami furcsa émelygés lesz úrrá rajtad. Ami azt illeti egy ideje már nem ettél, a folyadékbeviteled is szegényesre sikerült, de nem ennek tulajdonítod a dolgot. Nem, itt valami más lehet, mert ez a fáradtság nem fokozatosan, hanem egyetlen perc alatt tör rád. Meg kell állnod, hogy vegyél pár nagy levegőt.
Ezek után még jobban fokozódik az érzés, amint a talaj meglódul a lábad alatt. A szédülés a közeli falnak lök, melynek hátad veted és lecsúszol, hogy a piszkos földre ülj. Igen, gondolod, csak egy kis pihenésre van szükséged. Csak egy icipicire. A fáradtság egy újabb perccel később teljesen elborítja az agyad és elájulsz…
…
…
… hogy egy óra múlva magadhoz térj…. és amit magad előtt látsz az azonnal meglódítja vérkeringésed és adrenalin szinted.
Szinte fölpattansz, és levegőt kapkodva igyekszel feldolgozni azt, mit magad előtt látsz …
GRATULÁLOK, ÉLVE ELÉRTED A KALAND ELSŐ HARMADÁT. MOST PEDIG ÍRD FEL A KÓDOT, AMI A KALAND KÖVETKEZŐ RÉSZÉNEK INDÍTÁSÁHOZ SZÜKSÉGES!
A KÓD: 16255
ÉS MOST KLIKKELJ A TÖRTÉNET MÁSODIK RÉSZÉNEK OLDALÁRA, HOGY FOLYTASD KALANDJAID.
Beljebb mész a központba. Szinte magad elé képzeled a nyüzsgő folyosót, a telefonáló embereket, családokat, párokat. De most csak te vagy itt.
Már feltűnik a harmadik üzlet jobb és bal oldalon, de mielőtt ki tudnád venni mik lehetnek ezek valami furcsa émelygés lesz úrrá rajtad. Ami azt illeti egy ideje már nem ettél, a folyadékbeviteled is szegényesre sikerült, de nem ennek tulajdonítod a dolgot. Nem, itt valami más lehet, mert ez a fáradtság nem fokozatosan, hanem egyetlen perc alatt tör rád. Meg kell állnod, hogy vegyél pár nagy levegőt.
Ezek után még jobban fokozódik az érzés, amint a talaj meglódul a lábad alatt. A szédülés a közeli falnak lök, melynek hátad veted és lecsúszol, hogy a piszkos földre ülj. Igen, gondolod, csak egy kis pihenésre van szükséged. Csak egy icipicire. A fáradtság egy újabb perccel később teljesen elborítja az agyad és elájulsz…
…
…
… hogy egy óra múlva magadhoz térj…. és amit magad előtt látsz az azonnal meglódítja vérkeringésed és adrenalin szinted.
Szinte fölpattansz, és levegőt kapkodva igyekszel feldolgozni azt, mit magad előtt látsz …
GRATULÁLOK, ÉLVE ELÉRTED A KALAND ELSŐ HARMADÁT. MOST PEDIG ÍRD FEL A KÓDOT, AMI A KALAND KÖVETKEZŐ RÉSZÉNEK INDÍTÁSÁHOZ SZÜKSÉGES!
A KÓD: 16255
ÉS MOST KLIKKELJ A TÖRTÉNET MÁSODIK RÉSZÉNEK OLDALÁRA, HOGY FOLYTASD KALANDJAID.
320.
A mikrobuszhoz lépsz és benézel a vezetőfülkébe, miután kezeddel letakarítottad a port egy tenyérnyi területen. Nem látsz bent semmit egy doboz cigarettán és papírfecniken kívül. Az ajtó zárva. A hátsó ajtóhoz sétálsz és megpróbálod kinyitni, de az is zárva. Ha van kocsikulcsod használd. (Ezt a tárgyat használom):
A mikrobuszhoz lépsz és benézel a vezetőfülkébe, miután kezeddel letakarítottad a port egy tenyérnyi területen. Nem látsz bent semmit egy doboz cigarettán és papírfecniken kívül. Az ajtó zárva. A hátsó ajtóhoz sétálsz és megpróbálod kinyitni, de az is zárva. Ha van kocsikulcsod használd. (Ezt a tárgyat használom):
A kocsi hátsó rakterében egy szerszámos ládát találsz, amit teljesen kiürítettek, két kivétellel:
Egy fogót találsz, és egy apró zacskóban piciny facsavarokat, kb. 30-at.
A vezetőfülkében a papírfecnik szállítási listákat, raktárak címeit tartalmazzák, a cigi benedvesedett, de az öngyújtó még működik.
És most:
330.
A második ház jobb oldalon három szintes. Terasz nincs, csak egy erkély a második emeleten. A házat fából építették, és világosbarnára festették. A kert körülötte elhanyagoltnak tűnik a térdmagasságú fűből ítélve. Amit innen látsz a házból az a bejárati oldal, a földszinti két ablakkal, valamint az első és második emeleten három-három ablakkal. A hátsó kertet nem látod a köd miatt. Kis fémkapu nyílik a derékmagasságú kerítés közepén.
A síri csendben finom nyikorgást hallasz, mintha egy nyitva felejtett ajtót mozgatna a szél, amit itt már erősebben érzel és nyugat felől érkezik. Semmi mozgást nem látsz a házban, éppolyan kihalt mint eddig minden amit láttál baleseted óta. Telefont kell szerezned… vagy esetleg valami mást is? Beléphetsz a kapun, hogy a bejárathoz sétálj.
A második ház jobb oldalon három szintes. Terasz nincs, csak egy erkély a második emeleten. A házat fából építették, és világosbarnára festették. A kert körülötte elhanyagoltnak tűnik a térdmagasságú fűből ítélve. Amit innen látsz a házból az a bejárati oldal, a földszinti két ablakkal, valamint az első és második emeleten három-három ablakkal. A hátsó kertet nem látod a köd miatt. Kis fémkapu nyílik a derékmagasságú kerítés közepén.
A síri csendben finom nyikorgást hallasz, mintha egy nyitva felejtett ajtót mozgatna a szél, amit itt már erősebben érzel és nyugat felől érkezik. Semmi mozgást nem látsz a házban, éppolyan kihalt mint eddig minden amit láttál baleseted óta. Telefont kell szerezned… vagy esetleg valami mást is? Beléphetsz a kapun, hogy a bejárathoz sétálj.
331.
B” CSOMÓPONT
Belépsz a kis kapun, ami nyikorog mikor kinyitod. A kockaköveken a bejárat felé sétálsz. Jobbra a fűből zajt hallasz, mintha valami egér rohangálna arra. Odakapod a fejed, de nem látsz semmit. Eléred a bejárati ajtót, ami résnyire nyitva áll. Benyitsz, és belépsz. Egy kis aulába jutsz. Falakra szerelt lámpák adták egykor a világosságot, a tapéta idejétmúlt, régies, mintha itt idősebb emberek laktak volna. Kis antik kategóriájú szekrények állnak a fal mellett, rajtuk művirágok, és kis asztali lámpák. Szemben lépcsősor fut fel az első és második emeletre – olcsónak és öregnek tűnő szőnyeggel – és egy nagyméretű ablakban végződik, amin keresztül a ház mögé láthatnál. Az első és második szinten a lépcsőről belső erkélyekre juthatsz, amik a fejed fölött futnak körbe és újabb szobák nyílnak onnan. A lépcsőtől jobbra és balra keskeny folyosó nyílik, mindkét oldalon két-két ajtóval. Emögött szobák lehetnek. Átkutathatod a helyet telefon, vagy valami más után, ha van sejtésed.
B” CSOMÓPONT
Belépsz a kis kapun, ami nyikorog mikor kinyitod. A kockaköveken a bejárat felé sétálsz. Jobbra a fűből zajt hallasz, mintha valami egér rohangálna arra. Odakapod a fejed, de nem látsz semmit. Eléred a bejárati ajtót, ami résnyire nyitva áll. Benyitsz, és belépsz. Egy kis aulába jutsz. Falakra szerelt lámpák adták egykor a világosságot, a tapéta idejétmúlt, régies, mintha itt idősebb emberek laktak volna. Kis antik kategóriájú szekrények állnak a fal mellett, rajtuk művirágok, és kis asztali lámpák. Szemben lépcsősor fut fel az első és második emeletre – olcsónak és öregnek tűnő szőnyeggel – és egy nagyméretű ablakban végződik, amin keresztül a ház mögé láthatnál. Az első és második szinten a lépcsőről belső erkélyekre juthatsz, amik a fejed fölött futnak körbe és újabb szobák nyílnak onnan. A lépcsőtől jobbra és balra keskeny folyosó nyílik, mindkét oldalon két-két ajtóval. Emögött szobák lehetnek. Átkutathatod a helyet telefon, vagy valami más után, ha van sejtésed.
340.
Belépsz a jobboldali első szobába, ami szemlátomást egy étkezőnek tűnik: tízszemélyes hosszú asztal, körülötte székekkel. Még meg is van terítve, de az idő kikezdte a fehér terítőt és penészfoltok éktelenkednek rajta több helyen. Az üres tányérok és poharak porosak. Két nagyméretű ablakán át kiláthatsz az utcára, ahonnan érkeztél, és a kertszegletre, ahol még láthatod a telket körbeölelő kerítést. A szobában szemlátomást semmi használható nincs, ezért kihátrálsz.
Belépsz a jobboldali első szobába, ami szemlátomást egy étkezőnek tűnik: tízszemélyes hosszú asztal, körülötte székekkel. Még meg is van terítve, de az idő kikezdte a fehér terítőt és penészfoltok éktelenkednek rajta több helyen. Az üres tányérok és poharak porosak. Két nagyméretű ablakán át kiláthatsz az utcára, ahonnan érkeztél, és a kertszegletre, ahol még láthatod a telket körbeölelő kerítést. A szobában szemlátomást semmi használható nincs, ezért kihátrálsz.
350.
Belépsz a jobboldali második szobába, ami első pillantásra egy konyhának tűnik. Középen egy nagyméretű pult és egy sütőlap, felette elszívó. Körben tűzhelyek és sütők, méghozzá három is. A jelek szerint a család vagy családok, akik itt éltek tehetősek lehettek saját kiszolgálószemélyzettel, hogy megannyi étkezési kívánságukat mind teljesíteni tudják egyazon időben. Találsz egy telefont a falon, de süket. Lehet, hogy csak belső kommunikációra használták: fentről leszóltak mit szeretnének enni és a személyzet máris nekiállt. A telefon mellett a falon kések sorakoznak egy mágnesen, valamint egy félig tele tisztítószeres flakon találsz.
A konyhából egy hátsó üvegajtón át a kertbe lehet menni. Kinézel, de nem látsz semmit, csak a hátsó oldalt határoló magas kerítést, ami a szakadék peremén fut. Más dolgod nem lévén elhagyod a szobát.
Belépsz a jobboldali második szobába, ami első pillantásra egy konyhának tűnik. Középen egy nagyméretű pult és egy sütőlap, felette elszívó. Körben tűzhelyek és sütők, méghozzá három is. A jelek szerint a család vagy családok, akik itt éltek tehetősek lehettek saját kiszolgálószemélyzettel, hogy megannyi étkezési kívánságukat mind teljesíteni tudják egyazon időben. Találsz egy telefont a falon, de süket. Lehet, hogy csak belső kommunikációra használták: fentről leszóltak mit szeretnének enni és a személyzet máris nekiállt. A telefon mellett a falon kések sorakoznak egy mágnesen, valamint egy félig tele tisztítószeres flakon találsz.
A konyhából egy hátsó üvegajtón át a kertbe lehet menni. Kinézel, de nem látsz semmit, csak a hátsó oldalt határoló magas kerítést, ami a szakadék peremén fut. Más dolgod nem lévén elhagyod a szobát.
360.
Belépsz a baloldali első szobába, ami egy nappalinak tűnik. Hosszú L alakú kanapé, a fal mellett állványon hatalmas TV. A kanapék mögött két üvegasztal áll, rajtuk családi fotók. Most jobban szemügyre veheted kik éltek itt: úgy látod, hogy egy tizenkét tagú család, nagyszülők, szülők, és gyermekek. Hogy ki kinek a leszármazottja? Úgy véled, hogy a nagyszülők egy lány- és egy fiúgyermeknek adtak életet, és házastársuk és gyermekeik is láthatóak a képen, a háttérben ezzel a házzal. Megfordítod a fotót, ahol a készítési évszám látható:
„A boldog Jefferson család, 1997, Augusztus 14.” Fotó: Jennifer
Visszateszed a képet az asztalra. A nappali két ablaka közül az egyik az utca felé néz, a másik a kert oldalsó részére. Nem lévén más dolgod itt kihátrálsz a szobából.
Belépsz a baloldali első szobába, ami egy nappalinak tűnik. Hosszú L alakú kanapé, a fal mellett állványon hatalmas TV. A kanapék mögött két üvegasztal áll, rajtuk családi fotók. Most jobban szemügyre veheted kik éltek itt: úgy látod, hogy egy tizenkét tagú család, nagyszülők, szülők, és gyermekek. Hogy ki kinek a leszármazottja? Úgy véled, hogy a nagyszülők egy lány- és egy fiúgyermeknek adtak életet, és házastársuk és gyermekeik is láthatóak a képen, a háttérben ezzel a házzal. Megfordítod a fotót, ahol a készítési évszám látható:
„A boldog Jefferson család, 1997, Augusztus 14.” Fotó: Jennifer
Visszateszed a képet az asztalra. A nappali két ablaka közül az egyik az utca felé néz, a másik a kert oldalsó részére. Nem lévén más dolgod itt kihátrálsz a szobából.
370.
Belépsz a baloldali második szobába, ami egy irodának tűnik. Egy számítógép áll egy faasztalon, de üzemen kívül, bekapcsolni nem tudod. Mögötte a falon egy tengeri csatát ábrázoló festmény a 17- vagy 18. századból. Egy tárgyalóasztal áll a szoba közepén, körben kényelmes fotelekkel. Az itt élő család a jelek szerint komoly tárgyalásokat folytathatott. A számítógéppel szembeni falat könyvespolc borítja, egészen a plafonig. Szemügyre veszel néhányat, és leginkább joggal és törvényekkel kapcsolatos könyvekre bukkansz. Néhány közülük akár antikváriumban vagy múzeumban is szép darab lehetne. A szobában nem látsz semmi érdekeset, ezért kilépsz.
Belépsz a baloldali második szobába, ami egy irodának tűnik. Egy számítógép áll egy faasztalon, de üzemen kívül, bekapcsolni nem tudod. Mögötte a falon egy tengeri csatát ábrázoló festmény a 17- vagy 18. századból. Egy tárgyalóasztal áll a szoba közepén, körben kényelmes fotelekkel. Az itt élő család a jelek szerint komoly tárgyalásokat folytathatott. A számítógéppel szembeni falat könyvespolc borítja, egészen a plafonig. Szemügyre veszel néhányat, és leginkább joggal és törvényekkel kapcsolatos könyvekre bukkansz. Néhány közülük akár antikváriumban vagy múzeumban is szép darab lehetne. A szobában nem látsz semmi érdekeset, ezért kilépsz.
378.
Átfutod a húszéves példanyomatot, mely a város történelméről szól címszavakban.
1810: A várost a Jefferson család alapítja meg két épület emelésével, melyek egyike a templom, és egy nagyobb társasház egy istállóval.
1812: Megkezdődik a fakitermelés és egy raktár építése.
1814: A legközelebbi város jó harminc mérföldre található innen, heti szállítások kezdődnek.
1815: A kitermelt fa minősége felkelti gazdagabb befektetők figyelmét, ezért megkezdődik a munkásszállások építése a templom és az alapítók épülete közt.
1820: Egy teljes utcányi munkásszállás létesül, és a város hivatalos bejegyzésre kerül mint Pinewood shelter, vagyis fenyőerdő menedék.
1823: A kiszállítás és kitermelés egyensúlya felborul: a kitermelt mennyiséget senki nem győzi ilyen messzire elszállítani.
1824: Döntés születik a terjeszkedésről, és megkezdődik a betelepülés. Egymás után döngölik járhatóvá az erdőben kialakított utakat, sorra épülnek a házak.
1830: A város lakossága kétezer főre duzzad. A fő import a gabona lesz, mert szántóföldek a geográfiai viszonyok miatt nem alakíthatóak ki. Az 1829-ben induló rohamos vasúthálózat építése nagyban segíti az import-exportot, hiszen az egyik vonal mindössze tíz kilométerre fut a várostól.
1850: A város lakossága hatezer főre duzzad, a kiterjedése 9 négyzetkilométerre, de itt a növekedése megáll. Az épületek egy részét elkezdik átalakítani időtálló téglaépületekre. A betelepülés már kiváltság, szinte kihalásos alapon lehet csak házhoz jutni vagy épp roppant drágán vásárolni. A Jefferson család tovább futtatja a fő fakitermelést, és megkezdődik egy bútorüzem építése is.
1860: Egy nő eltűnik a városban nyomtalanul. Sok híres nyomozó érkezik a helyszínre, hogy felderítse az esetet, de senki nem jár sikerrel. Az esetet „Margaret eset”-nek kezdik becézni, az eltűnt középkorú nő után.
1861. Újabb eltűnések, ezúttal heten egyetlen éjszaka leforgása alatt. Az eltűnt személyek – férfiak és nők – soha nem kerülnek elő, és semmiféle kapcsolat nincs közöttük.
1862: Újabb eltűnések a városban, ezúttal tizenketten. Senki nem kerül elő. A városban ezután éjszakai kijárási tilalom lép életbe.
1863 november. : A kijárási tilalom ellenére újabb eltűnések történnek, ezúttal öt, és fényes nappal vész nyomuk.
1864 február. A nyomozás eredménytelenül zárul. Sok lakos a félelemtől elköltözni kényszerül.
1865-1910: Nem történik újabb eltűnés, a város populációja visszatér a régi számokra. A befektetők visszatérnek. Minden évben felbukkan egy híres nyomozó, hogy a megoldatlan eseteket felderítse, de egyik sem jár sikerrel.
1911-1970: Idilli állapot a városban, turistaközponttá növi ki magát gyönyörű erdei környezete miatt, mindemellett a város határában tovább folyik a fakitermelés és a bútorüzemnek új tulajdonosa lesz.
1971 augusztus. Újabb „Margaret eset”. A hír futótűzként terjed az országban, és nyomozók kisebb hada érkezik, hogy a helyszínen folytassa tevékenységét.
1972 március. Újabb eltűnés, és ezúttal egy nyomozó. A turistaközpont egy időre bezár, csak vakmerőek látogatnak el a helyszínre, és bérelnek szobát a helyi hotelekben, motelekben.
1972-1997: Nem történik újabb eltűnés. Idilli állapot a városban, a turistaközpont újra megnyitja kapuit.
1997 augusztus 15. Egy gyönyörű nyári napon fényes nappal egy szabadtéri koncerten elszabadul a pokol. Az emberek fejvesztve menekülnek, amint a jelentések szerint „valami hatalmas állatféle” ront ki az erdőből és több tucat embert mészárol le, majd hullájukat behúzza az erdőbe.
1997 augusztus 16. Vadászok hada érkezik a helyszínre, és megkezdik a hajtóvadászatot az „állatféle” után. Eközben nyomozók is érkeznek, sokan közülük már jártak itt régebben, és ismét előveszik a Margaret eseteket, hiszen már kezd nyilvánvalóvá válni, hogy mi okozhatta az eltűnéseket.
1997 augusztus 28. A vadászok semmi nyomot nem találnak a hullákról, sem az állatféléről. Se egy fészek, se egy barlang, de még csak lábnyomok sincsenek.
1998 szeptember. Több mint egy évnyi keresés és nyomozás után az esetet lezárják. Úgy vélik, hogy ez az „állatféle” nem él sehol, egyszerűen vándorol, és talán most messzire került e várostól. Ezt összevetik a környék városainak eseteivel, de sehol semmi nem történik.
1998 december. Sikolyok tépik szét az idilli karácsony esti hangulatot a kisvárosban. Tömeges eltűnések, teljes családok. Behatolásnak, vérnek, erőszaknak semmi nyoma. Egyszerűen kámforrá váltak. Szám szerint tizenkét család szerte a város különböző részein.
1999 január. A turistaközpont véglegesen bezár. A helyi kis seriff iroda létszáma megduzzad, önkéntes vadászok érkeznek a helyszínre. Napi szintű keresés az eltűnt személyek-, és vadászat az „állatféle” után. Minden kísérlet eredménytelenül zárul.
1999 szeptember 9. Újabb eltűnések nappal és éjszaka egyaránt. Nem lát és hall senki semmit. Egyetlen éjszaka alatt tizenöt ember.
1999 szeptember 12. A vadászok leterítenek valami „állatfélét” az erdőben. A tetemet becipelik a helyi kórház alagsorába. Biológusok érkeznek a helyszínre, hogy azonosítsák a tetemet. Az elmondások szerint ez az „állatféle” ugyanaz, vagy hasonló, mint ami a szabadtéri koncerten ölt meg embereket két és fél éve. Semmiféle egyezés nincs az eddig ismert katalogizált állatformákkal. A legközelebbi hasonlóság alkatilag egy gorilla, végtagjainak végén a karmai mint tigrisé, és leginkább a feje az, ami miatt senki nem tud hasonlóságot találni: több szem a homlokrészen, köralakban nyíló száj, fülek helyén valamiféle kopoltyú. Az áldozatot a hatalmas karmaival szabdalta fel, vagy csak szimplán kioltotta az életét, szájával pedig mint egy pióca rátapadt a bőrre, a száj körbefonta a végtagot, beszívva a bőrt, izmokat, és kettéharapva a csontokat. Képes volt a betonkeménységű lábszárcsontot is kettéharapni.
1999 szeptember 13. Biológusok hada érkezik a helyszínre, az eddig ismeretlen életforma kutatása érdekében. Ám mikor belépnek a terembe, a tetemnek hűlt helye. Szökés nem történt, a kihelyezett önkéntes őrség semmit nem látott. Az eset megoldatlan.
1999 szeptember 14. Egy férfi, aki öt nappal ezelőtt tűnt el, előkerül. Ruhája szakadt és csurom véres. Nem tud beszélni, keze remeg, a teljes őrület határán van. És valami oknál fogva meg is vakult. Bármit is látott, teljesen elvette józan eszét és látását. A férfit bezárják a kórházba és ápolják, de etetni kell és tisztán tartani. Sok orvos vizsgálja, a biológusok még a helyszínen vannak és szövetmintákat vesznek.
1999 szeptember 15. Újabb tömeges eltűnések, ezúttal a bútorüzemből. A termelést leállítják a nyomozás végeztéig.
1999 október 6. A nyomozás eredménytelenül zárul. A termelés újraindulna, de ember hiányában megkezdődik a felvétel. A fizetés felső vezetői, követelmények nincsenek, szinte könyörögnek akinek csak lehet, hogy menjen dolgozni. A fizetésemelés ellenére nemcsak, hogy nem érkezik újabb munkaerő, de még a régiek is elhagyják az üzemet és elköltöznek a városból. A cég csődöt jelent.
1999 október-2003 július. Közel négy év telik el békében és harmóniában, már egyesek azon is tanakodnak, hogy annak a bizonyos „állatfélének” a leterítésével véget ért a rémálom.
2003 augusztus. Három eltűnés tesz pontot a város fejlődésének és a fakitermelésnek a végére. Ezúttal favágók tűnnek el, egyik az erdőben, kettő az otthonában. Az ingatlanvétellel foglalkozó cégek lezárják a városbéli üzleteiket. Megkezdődik a kivándorlás.
2004 február. A kivándorlási ráta eléri az 50%-ot, a betelepülés nullára zuhan. A város hanyatlásnak indul.
2004 március. A város hatezer fős lakosossága 500-ra zuhan. Az itt élők azonban – sőt három újabb beköltöző család – nem hajlandóak távozni. A bevezető utak kezdenek szétrepedezni a burjánzó vegetációnak köszönhetően…
2004 augusztus. Egy évnyi nyugalom után úgy tűnik, hogy a város lakossága ismét növekedni kezd, a helyi lakosok számára kötelezővé teszik a fegyverviselést.
2004 október 3. A várost egy közepes erősségű földrengés rázza meg… Ezen a napon hagytam el a várost.
2004 október 4. Felvettem a kapcsolatot a helyszínre érkező szeizmológusokkal, akik megállapították, hogy a földrengés nem okozott nagy károkat… Ennek ellenére egyetlen árva lelket sem találtak a városban…
2005 október 5. A szeizmológus csoporttal elvesztettem a kapcsolatot…
2005 október 6. Ezzel zárom a cikket, remélem írásom napvilágot lát hivatalosan, próbálom elkerülni a figyelmet a megjelentetés előtt. A példanyomatot elküldöm Mr. Jefferson-nak.
Úgy látod, a cikk írója összeszedett mindent a város történelméről, és szinte életútjának tekintette, hogy a városban maradjon ameddig csak lehet. Kérdésed továbbra is az, hogy mi történt itt? Mi volt az az állatféle? Hová tűntek az emberek?
Zsebedbe tuszkolod az írást és elhagyod a szobát.
Átfutod a húszéves példanyomatot, mely a város történelméről szól címszavakban.
1810: A várost a Jefferson család alapítja meg két épület emelésével, melyek egyike a templom, és egy nagyobb társasház egy istállóval.
1812: Megkezdődik a fakitermelés és egy raktár építése.
1814: A legközelebbi város jó harminc mérföldre található innen, heti szállítások kezdődnek.
1815: A kitermelt fa minősége felkelti gazdagabb befektetők figyelmét, ezért megkezdődik a munkásszállások építése a templom és az alapítók épülete közt.
1820: Egy teljes utcányi munkásszállás létesül, és a város hivatalos bejegyzésre kerül mint Pinewood shelter, vagyis fenyőerdő menedék.
1823: A kiszállítás és kitermelés egyensúlya felborul: a kitermelt mennyiséget senki nem győzi ilyen messzire elszállítani.
1824: Döntés születik a terjeszkedésről, és megkezdődik a betelepülés. Egymás után döngölik járhatóvá az erdőben kialakított utakat, sorra épülnek a házak.
1830: A város lakossága kétezer főre duzzad. A fő import a gabona lesz, mert szántóföldek a geográfiai viszonyok miatt nem alakíthatóak ki. Az 1829-ben induló rohamos vasúthálózat építése nagyban segíti az import-exportot, hiszen az egyik vonal mindössze tíz kilométerre fut a várostól.
1850: A város lakossága hatezer főre duzzad, a kiterjedése 9 négyzetkilométerre, de itt a növekedése megáll. Az épületek egy részét elkezdik átalakítani időtálló téglaépületekre. A betelepülés már kiváltság, szinte kihalásos alapon lehet csak házhoz jutni vagy épp roppant drágán vásárolni. A Jefferson család tovább futtatja a fő fakitermelést, és megkezdődik egy bútorüzem építése is.
1860: Egy nő eltűnik a városban nyomtalanul. Sok híres nyomozó érkezik a helyszínre, hogy felderítse az esetet, de senki nem jár sikerrel. Az esetet „Margaret eset”-nek kezdik becézni, az eltűnt középkorú nő után.
1861. Újabb eltűnések, ezúttal heten egyetlen éjszaka leforgása alatt. Az eltűnt személyek – férfiak és nők – soha nem kerülnek elő, és semmiféle kapcsolat nincs közöttük.
1862: Újabb eltűnések a városban, ezúttal tizenketten. Senki nem kerül elő. A városban ezután éjszakai kijárási tilalom lép életbe.
1863 november. : A kijárási tilalom ellenére újabb eltűnések történnek, ezúttal öt, és fényes nappal vész nyomuk.
1864 február. A nyomozás eredménytelenül zárul. Sok lakos a félelemtől elköltözni kényszerül.
1865-1910: Nem történik újabb eltűnés, a város populációja visszatér a régi számokra. A befektetők visszatérnek. Minden évben felbukkan egy híres nyomozó, hogy a megoldatlan eseteket felderítse, de egyik sem jár sikerrel.
1911-1970: Idilli állapot a városban, turistaközponttá növi ki magát gyönyörű erdei környezete miatt, mindemellett a város határában tovább folyik a fakitermelés és a bútorüzemnek új tulajdonosa lesz.
1971 augusztus. Újabb „Margaret eset”. A hír futótűzként terjed az országban, és nyomozók kisebb hada érkezik, hogy a helyszínen folytassa tevékenységét.
1972 március. Újabb eltűnés, és ezúttal egy nyomozó. A turistaközpont egy időre bezár, csak vakmerőek látogatnak el a helyszínre, és bérelnek szobát a helyi hotelekben, motelekben.
1972-1997: Nem történik újabb eltűnés. Idilli állapot a városban, a turistaközpont újra megnyitja kapuit.
1997 augusztus 15. Egy gyönyörű nyári napon fényes nappal egy szabadtéri koncerten elszabadul a pokol. Az emberek fejvesztve menekülnek, amint a jelentések szerint „valami hatalmas állatféle” ront ki az erdőből és több tucat embert mészárol le, majd hullájukat behúzza az erdőbe.
1997 augusztus 16. Vadászok hada érkezik a helyszínre, és megkezdik a hajtóvadászatot az „állatféle” után. Eközben nyomozók is érkeznek, sokan közülük már jártak itt régebben, és ismét előveszik a Margaret eseteket, hiszen már kezd nyilvánvalóvá válni, hogy mi okozhatta az eltűnéseket.
1997 augusztus 28. A vadászok semmi nyomot nem találnak a hullákról, sem az állatféléről. Se egy fészek, se egy barlang, de még csak lábnyomok sincsenek.
1998 szeptember. Több mint egy évnyi keresés és nyomozás után az esetet lezárják. Úgy vélik, hogy ez az „állatféle” nem él sehol, egyszerűen vándorol, és talán most messzire került e várostól. Ezt összevetik a környék városainak eseteivel, de sehol semmi nem történik.
1998 december. Sikolyok tépik szét az idilli karácsony esti hangulatot a kisvárosban. Tömeges eltűnések, teljes családok. Behatolásnak, vérnek, erőszaknak semmi nyoma. Egyszerűen kámforrá váltak. Szám szerint tizenkét család szerte a város különböző részein.
1999 január. A turistaközpont véglegesen bezár. A helyi kis seriff iroda létszáma megduzzad, önkéntes vadászok érkeznek a helyszínre. Napi szintű keresés az eltűnt személyek-, és vadászat az „állatféle” után. Minden kísérlet eredménytelenül zárul.
1999 szeptember 9. Újabb eltűnések nappal és éjszaka egyaránt. Nem lát és hall senki semmit. Egyetlen éjszaka alatt tizenöt ember.
1999 szeptember 12. A vadászok leterítenek valami „állatfélét” az erdőben. A tetemet becipelik a helyi kórház alagsorába. Biológusok érkeznek a helyszínre, hogy azonosítsák a tetemet. Az elmondások szerint ez az „állatféle” ugyanaz, vagy hasonló, mint ami a szabadtéri koncerten ölt meg embereket két és fél éve. Semmiféle egyezés nincs az eddig ismert katalogizált állatformákkal. A legközelebbi hasonlóság alkatilag egy gorilla, végtagjainak végén a karmai mint tigrisé, és leginkább a feje az, ami miatt senki nem tud hasonlóságot találni: több szem a homlokrészen, köralakban nyíló száj, fülek helyén valamiféle kopoltyú. Az áldozatot a hatalmas karmaival szabdalta fel, vagy csak szimplán kioltotta az életét, szájával pedig mint egy pióca rátapadt a bőrre, a száj körbefonta a végtagot, beszívva a bőrt, izmokat, és kettéharapva a csontokat. Képes volt a betonkeménységű lábszárcsontot is kettéharapni.
1999 szeptember 13. Biológusok hada érkezik a helyszínre, az eddig ismeretlen életforma kutatása érdekében. Ám mikor belépnek a terembe, a tetemnek hűlt helye. Szökés nem történt, a kihelyezett önkéntes őrség semmit nem látott. Az eset megoldatlan.
1999 szeptember 14. Egy férfi, aki öt nappal ezelőtt tűnt el, előkerül. Ruhája szakadt és csurom véres. Nem tud beszélni, keze remeg, a teljes őrület határán van. És valami oknál fogva meg is vakult. Bármit is látott, teljesen elvette józan eszét és látását. A férfit bezárják a kórházba és ápolják, de etetni kell és tisztán tartani. Sok orvos vizsgálja, a biológusok még a helyszínen vannak és szövetmintákat vesznek.
1999 szeptember 15. Újabb tömeges eltűnések, ezúttal a bútorüzemből. A termelést leállítják a nyomozás végeztéig.
1999 október 6. A nyomozás eredménytelenül zárul. A termelés újraindulna, de ember hiányában megkezdődik a felvétel. A fizetés felső vezetői, követelmények nincsenek, szinte könyörögnek akinek csak lehet, hogy menjen dolgozni. A fizetésemelés ellenére nemcsak, hogy nem érkezik újabb munkaerő, de még a régiek is elhagyják az üzemet és elköltöznek a városból. A cég csődöt jelent.
1999 október-2003 július. Közel négy év telik el békében és harmóniában, már egyesek azon is tanakodnak, hogy annak a bizonyos „állatfélének” a leterítésével véget ért a rémálom.
2003 augusztus. Három eltűnés tesz pontot a város fejlődésének és a fakitermelésnek a végére. Ezúttal favágók tűnnek el, egyik az erdőben, kettő az otthonában. Az ingatlanvétellel foglalkozó cégek lezárják a városbéli üzleteiket. Megkezdődik a kivándorlás.
2004 február. A kivándorlási ráta eléri az 50%-ot, a betelepülés nullára zuhan. A város hanyatlásnak indul.
2004 március. A város hatezer fős lakosossága 500-ra zuhan. Az itt élők azonban – sőt három újabb beköltöző család – nem hajlandóak távozni. A bevezető utak kezdenek szétrepedezni a burjánzó vegetációnak köszönhetően…
2004 augusztus. Egy évnyi nyugalom után úgy tűnik, hogy a város lakossága ismét növekedni kezd, a helyi lakosok számára kötelezővé teszik a fegyverviselést.
2004 október 3. A várost egy közepes erősségű földrengés rázza meg… Ezen a napon hagytam el a várost.
2004 október 4. Felvettem a kapcsolatot a helyszínre érkező szeizmológusokkal, akik megállapították, hogy a földrengés nem okozott nagy károkat… Ennek ellenére egyetlen árva lelket sem találtak a városban…
2005 október 5. A szeizmológus csoporttal elvesztettem a kapcsolatot…
2005 október 6. Ezzel zárom a cikket, remélem írásom napvilágot lát hivatalosan, próbálom elkerülni a figyelmet a megjelentetés előtt. A példanyomatot elküldöm Mr. Jefferson-nak.
Úgy látod, a cikk írója összeszedett mindent a város történelméről, és szinte életútjának tekintette, hogy a városban maradjon ameddig csak lehet. Kérdésed továbbra is az, hogy mi történt itt? Mi volt az az állatféle? Hová tűntek az emberek?
Zsebedbe tuszkolod az írást és elhagyod a szobát.
379.
Kinyitod a noteszt, és papírfecnik hullanak ki belőle.
Az oldalakon fejlécezett dátum szerint ez egy napló, valamint találsz egy újságcikket is a város történelméről nagy vonalakban. Az írója nem fektetett túl sok energiát bele. Amit azonban azonnal kiszúrsz, az az, hogy a cikket nem jelentették meg sehol. Először átfutod a napló fontosabb részeit, melyek a Jefferson család boldog éveiről szólnak 1972-től 1997-ig.
Ezután a napló teljesen olvashatatlanná válik. Az írója remegő kézzel írta. Közel harminc oldalban van szó számodra ismeretlen dolgokról. Amiket sikerül elkapni, azok mindössze a kötőszavak, melyeknek önmagukban nem sok értelmük van. Mintha egy másik ember írta volna a havi bejegyzéseket 1997 után? Erre gondolsz először, aztán látod, hogy minden bejegyzést aláírt az író, ami azonban – bár keze remeghetett – sokban nem változott. Mi történhetett vele? Valami trauma 1997-ben. Ezután kiemeled a kivágott újságcikket, mely az alsó sorban lévő lábjegyzet szerint csak példanyomat, és sosem jelent meg sehol.
Hogyan jutott hozzá? Talán az író megmenekítette ezt a cikket, mielőtt feledésbe merül?
Kinyitod a noteszt, és papírfecnik hullanak ki belőle.
Az oldalakon fejlécezett dátum szerint ez egy napló, valamint találsz egy újságcikket is a város történelméről nagy vonalakban. Az írója nem fektetett túl sok energiát bele. Amit azonban azonnal kiszúrsz, az az, hogy a cikket nem jelentették meg sehol. Először átfutod a napló fontosabb részeit, melyek a Jefferson család boldog éveiről szólnak 1972-től 1997-ig.
Ezután a napló teljesen olvashatatlanná válik. Az írója remegő kézzel írta. Közel harminc oldalban van szó számodra ismeretlen dolgokról. Amiket sikerül elkapni, azok mindössze a kötőszavak, melyeknek önmagukban nem sok értelmük van. Mintha egy másik ember írta volna a havi bejegyzéseket 1997 után? Erre gondolsz először, aztán látod, hogy minden bejegyzést aláírt az író, ami azonban – bár keze remeghetett – sokban nem változott. Mi történhetett vele? Valami trauma 1997-ben. Ezután kiemeled a kivágott újságcikket, mely az alsó sorban lévő lábjegyzet szerint csak példanyomat, és sosem jelent meg sehol.
Hogyan jutott hozzá? Talán az író megmenekítette ezt a cikket, mielőtt feledésbe merül?
380.
Felmész az első emeletre. Lépteid alatt nem nyikorog a lépcső, csak puha szőnyeg serceg finoman. Az első emeleten öt szoba nyílik, a lépcsőtől kezdve óramutató járásának megfelelően belépsz a(z)…
Felmész az első emeletre. Lépteid alatt nem nyikorog a lépcső, csak puha szőnyeg serceg finoman. Az első emeleten öt szoba nyílik, a lépcsőtől kezdve óramutató járásának megfelelően belépsz a(z)…
381.
Odalépsz az első ajtóhoz és lenyomod a kilincset, de az ajtó zárva. Kifelé nyílik, tehát betörni nem igazán fogod tudni. Egy mechanikus kódpanelt veszel észre a kilincs felett. Rajtuk számok, 0-tól 9-ig. Mellette az ajtóra egy üzenet van festve, de mintha valaki nem akarta volna, hogy ezt bárki lássa, valami kenőanyagot maszatoltak el rajta. Talán gépzsír, vagy olaj. Kéne valami, amivel megtisztítanád. (Üsd be a tárgy számát, amit használni szeretnél:)
Megpróbálhatsz valami kódot is:
Odalépsz az első ajtóhoz és lenyomod a kilincset, de az ajtó zárva. Kifelé nyílik, tehát betörni nem igazán fogod tudni. Egy mechanikus kódpanelt veszel észre a kilincs felett. Rajtuk számok, 0-tól 9-ig. Mellette az ajtóra egy üzenet van festve, de mintha valaki nem akarta volna, hogy ezt bárki lássa, valami kenőanyagot maszatoltak el rajta. Talán gépzsír, vagy olaj. Kéne valami, amivel megtisztítanád. (Üsd be a tárgy számát, amit használni szeretnél:)
(Letakarítod a piszkos anyagot, és egy üzenetet találsz az ajtóra festve.
„Drága apa. Tudom, hogy feledékeny vagy, és azt is tudod, hogy utálom, mikor ebben a szobában időzöl, ezért kicsit szórakozok veled, ha nem bánod. Új kódzárat rendeltem, a kódot pedig öt szobában rejtettem el. Hogy melyikben? Adok neked egy kis feladványt, tudom, hogy imádod őket. Hát tessék: Az irányok: 06:00, 08:00, 02:00, 10:00. Hogy melyik szint, azt találd ki te magad, ja meg persze a sorrendet is. Sok sikert, ezzel legalább kicsit majd mozogsz is. Csók: Elizabeth.”
„Drága apa. Tudom, hogy feledékeny vagy, és azt is tudod, hogy utálom, mikor ebben a szobában időzöl, ezért kicsit szórakozok veled, ha nem bánod. Új kódzárat rendeltem, a kódot pedig öt szobában rejtettem el. Hogy melyikben? Adok neked egy kis feladványt, tudom, hogy imádod őket. Hát tessék: Az irányok: 06:00, 08:00, 02:00, 10:00. Hogy melyik szint, azt találd ki te magad, ja meg persze a sorrendet is. Sok sikert, ezzel legalább kicsit majd mozogsz is. Csók: Elizabeth.”
Megpróbálhatsz valami kódot is:
Beütöd a kódot, és a zárnyelv elforog.
Elforgatod a kilincset és belépsz. Rögtön megérted, hogy ha a ház tulaja valami feledékeny öregúr volt, miért szeretet időzni ebben a szobában.
Egy antik dolgozószobába lépsz, tele szintén antik bútorokkal és könyvekkel, sarokban egy álló szoborral, és egy régimódi számítógéppel az asztalon, amibe azonban jól láthatóan dühből valaki egy baltát állított.
Tekintve a sok olvasnivalót itt valóban el lehetett időzni. Talán az öregúr kezdte elfelejteni családját és belemerült a munkájába, vagy hobbijába? Átnézed az asztalt valami használható után. A fiókban találsz egy noteszt, tele a lapok közül kikandikáló újságlapokkal.
Ez egy napló.
Elforgatod a kilincset és belépsz. Rögtön megérted, hogy ha a ház tulaja valami feledékeny öregúr volt, miért szeretet időzni ebben a szobában.
Egy antik dolgozószobába lépsz, tele szintén antik bútorokkal és könyvekkel, sarokban egy álló szoborral, és egy régimódi számítógéppel az asztalon, amibe azonban jól láthatóan dühből valaki egy baltát állított.
Tekintve a sok olvasnivalót itt valóban el lehetett időzni. Talán az öregúr kezdte elfelejteni családját és belemerült a munkájába, vagy hobbijába? Átnézed az asztalt valami használható után. A fiókban találsz egy noteszt, tele a lapok közül kikandikáló újságlapokkal.
Ez egy napló.
382.
Belépsz a szobába, pontosabban belépnél, de az ajtót zárva találod. Kifelé nyílik, tehát betörni nem fogod tudni. Hallgatózol egy ideig, de semmit nem hallasz.
Belépsz a szobába, pontosabban belépnél, de az ajtót zárva találod. Kifelé nyílik, tehát betörni nem fogod tudni. Hallgatózol egy ideig, de semmit nem hallasz.
383.
Belépsz a szobába. Egyszerű lakószobának tűnik, egy megvetett por borította ággyal, szekrénnyel a sarokban. Az ablaka az utca felé néz, ködpamacsok szállingóznak előtte. És …
Meg mernél esküdni, de mintha valaki egy pillanatra a kapu előtt álldogált volna, de aztán sarkon fordult és besétált a ködbe. Mire leérnél az ismeretlen valaki már akár száz méterrel odébb lehet, ezért erről leteszel. Már épp megfordulsz, hogy kimenj, mikor az ajtó belső felére festve egy számot látsz egy üzenettel.
Az egyik kód: 3, Hajrá, apa!
Belépsz a szobába. Egyszerű lakószobának tűnik, egy megvetett por borította ággyal, szekrénnyel a sarokban. Az ablaka az utca felé néz, ködpamacsok szállingóznak előtte. És …
Meg mernél esküdni, de mintha valaki egy pillanatra a kapu előtt álldogált volna, de aztán sarkon fordult és besétált a ködbe. Mire leérnél az ismeretlen valaki már akár száz méterrel odébb lehet, ezért erről leteszel. Már épp megfordulsz, hogy kimenj, mikor az ajtó belső felére festve egy számot látsz egy üzenettel.
Az egyik kód: 3, Hajrá, apa!
384.
Belépsz a szobába, mely egy fürdőszoba és WC egyben. Átkutatod valami használható után, de megkövesedett tisztálkodószerek mellett nemigen találsz semmit. Kijössz a szobából.
Belépsz a szobába, mely egy fürdőszoba és WC egyben. Átkutatod valami használható után, de megkövesedett tisztálkodószerek mellett nemigen találsz semmit. Kijössz a szobából.
385.
Belépsz a szobába, mely egy pici edzőterem egy szobabiciklivel, fekve nyomó paddal és néhány súlyzószettel. A falra szerelt tükörre írva egy üzenetet látsz.
„Apa, itt egy kód. Találd ki melyik ez: 1. Segítek, hogy ez nem a harmadik és nem az első. ”
Belépsz a szobába, mely egy pici edzőterem egy szobabiciklivel, fekve nyomó paddal és néhány súlyzószettel. A falra szerelt tükörre írva egy üzenetet látsz.
„Apa, itt egy kód. Találd ki melyik ez: 1. Segítek, hogy ez nem a harmadik és nem az első. ”
390.
Felmész a második emeletre. Lépteid alatt nem nyikorog a lépcső, csak puha szőnyeg serceg finoman. A második emeleten öt szoba nyílik, a lépcsőtől kezdve óramutató járásának megfelelően belépsz a(z)…
Felmész a második emeletre. Lépteid alatt nem nyikorog a lépcső, csak puha szőnyeg serceg finoman. A második emeleten öt szoba nyílik, a lépcsőtől kezdve óramutató járásának megfelelően belépsz a(z)…
391.
Belépsz a szobába, mely egy hálószoba egy megvetett poros ággyal, éjjeliszekrénnyel, gardróbbal. Egy embermagas tükör áll a sarokban, rá filctollal írva egy üzenet:
„Hajrá, apa, közel jársz, itt a harmadik kód: 6.”
Belépsz a szobába, mely egy hálószoba egy megvetett poros ággyal, éjjeliszekrénnyel, gardróbbal. Egy embermagas tükör áll a sarokban, rá filctollal írva egy üzenet:
„Hajrá, apa, közel jársz, itt a harmadik kód: 6.”
392.
Belépnél a szobába, de az ajtót zárva találod. Kifelé nyílik, tehát betörni nem fogod tudni. Hallgatózol egy ideig, de semmit nem hallasz.
Belépnél a szobába, de az ajtót zárva találod. Kifelé nyílik, tehát betörni nem fogod tudni. Hallgatózol egy ideig, de semmit nem hallasz.
393.
Belépsz a szobába, pontosabban belépnél, de az ajtót zárva találod. Kifelé nyílik, tehát betörni nem fogod tudni. Hallgatózol egy ideig, de semmit nem hallasz.
Belépsz a szobába, pontosabban belépnél, de az ajtót zárva találod. Kifelé nyílik, tehát betörni nem fogod tudni. Hallgatózol egy ideig, de semmit nem hallasz.
394.
Belépsz a szobába. Egy ágyat látsz, mellette éjjeliszekrény. Az ablak a kertre néz. Az ablak mellett a tapétára írva egy üzenetet találsz:
„Ügyes vagy, apa, ezért itt egy újabb, egyben utolsó kód. 9.”
Belépsz a szobába. Egy ágyat látsz, mellette éjjeliszekrény. Az ablak a kertre néz. Az ablak mellett a tapétára írva egy üzenetet találsz:
„Ügyes vagy, apa, ezért itt egy újabb, egyben utolsó kód. 9.”
395.
Belépsz a szobába, mely letakart bútorokkal van tele. Körbenézel valami érdekesség után, de semmit nem találsz, ezért inkább:
Belépsz a szobába, mely letakart bútorokkal van tele. Körbenézel valami érdekesség után, de semmit nem találsz, ezért inkább: